Én nem tudok olyan jó verseket írni mint a többiek. de kikívánkozott belőlem valami, valahogy le kellett írnom. vagy valami zenét kellene írni.
Ez az egész felfoghatatlan. Az eszem tudja, de a többi érzékszervem nem tudja felfogni. Ezt nem lehet. Remélem hallja, látja mit csinálunk, miket gondolunk róla, és hogy érte sírunk. És ahogy a rajzán állt a szöveg, őt mindenki szerette. Azt a zenét hallgatom, amit szeretett. Sok közös kedvencünk volt, Rammsteinen vele voltam, és Metallicán is végig, mert elszakadtunk Balázstól. MSN-en vele beszélgettem szinte a legtöbbet. Ha nem volt elérhető, akkor is ott volt, ha ráírtam rögtön visszaírt. Mindig küldte a vicceket, a vicces képeket, videókat, sokat nevettem. Mindig tudott valami olyat mondani, ami megnevettetett engem, és másokat is. Nagy ajándék ez. Tesó volt. De soha nem felejtjük el, mindig velünk lesz, a viccei, a tettei, a versei, amin/amiken a mai napig nevetek. Soha nem fogom elfelejteni az utolsó viccet, az utolsó este mondott.
Bárcsak otthon maradt volna. Bárcsak ne történt volna ez meg. De ő elvégezte a feladatát. A sajátunk még ránk vár. Ő most jó helyen van, és fent nevetteti a többieket, mert itt lent már minden viccet elmondott.
És akkor itt van a vers, ami nem egy jó vers. Én nem tudom metaforákban leírni amit gondolok. Soha nem szerettem verset írni, de most valahogy úgy éreztem, jó lenne.
A Te utad máshová vezet,
ki tudja, ilyenkor ki merre mehet
tovább, test nélkül, de egészként,
bárcsak ilyen lehetnék én is zenészként.
Dalt rólad írnék folyton,
mert bánatomat a zenébe fojtom,
hisz felfogni ezt nem lehet,
mikor az élet tovább nem mehet.
Bárcsak szoríthatnám kezem, izgulhatnék érted,
az élet értelmét Te már biztosan érted.
Mi még itt vagyunk sokáig,
vagy csak ideig-óráig,
és amikor eljön a végzet,
Te már tudni fogod, nekünk bevégzett.
2010. szeptember 7., kedd
2010. szeptember 1., szerda
Kórustábor, pakolások. szar kedv.
Túl vagyunk egy kórustáboron, amihez megmondom őszintén nem sok kedvem volt. De aztán nagyon nagyon jó volt, hihetetlen jól éreztem magam. Az éneklések gyorsan elmentek, a dalok nagyon jók voltak, bár azért volt egy-két nehéz, és a társaság is zseniális volt. A 3. nap volt a holtpont, délután nagyon fáradt voltam már, és épp egy nagyon nehéz dalt néztünk, és már nagyon elegem volt. De ezen kívül nem volt semmi. Vettünk remek házi pálinkát, rengeteg sört ittunk, ping-pongoztunk, kirándultunk és természetesen énekeltünk, zenéltünk, és úgy érzem, hogy elég jól összekovácsolódtunk. Elég jó lezárása volt a nyárnak. Meg kell említenem még a helyet, hiszen Béren voltunk, a Thurnay lakban, ami egy nagyon jó hely! Szeretek ott lenni. Facebookon egyébként remek képeket lehet találni.
Erre így előtte nem gondoltam, de most azt mondom, hogy a nyár egyik (ha nem a legjobb) eseménye volt ez, és nagyon szívesen maradtam volna még. Dani ma megmondta, ő tudta hogy ez lesz, és hogy hihetetlen volt hallgatni a nyavalygásunkat. Egyébként arra kell rájönnöm, meg ezzel apa is szembesített már, hogy azok a dolgok lesznek a legjobbak, amiket abszolút nem vártál, nem akartad csinálni, hát ezzel is így volt. De vége lett, mint ahogy a nyárnak is egy csapásra, mind naptárilag, mind pedig időjárásilag is, hiszen tombol az ősz. Ami egyébként szintén elég idegesítő tényező, hogy szeptember elsején ilyen undorítóan fos takony idő van.
Pakolgattunk a suliban is keményen, 3 napot voltam bent én személy szerint, és elég jól kipofoztuk az új helyünket, bár van még meló... Ma meg évnyitó volt. Jó volt azért bent lenni, jó társaság van a gimnáziumban. És az, hogy nem vártam ezt az évet, az azért van, mert lejöttünk fentről a többiek közül, a nyüzsgésből, és mert érettségi, és mert utolsó év. Amúgy meg jó bejárni. És tök rossz volt látni, hogy lefestették az utolsó vacsoránkat, és már nem a miénk az a terem, nem fogunk oda bejárni többet, nem lesznek rendesen órák, csak közösen az ásokkal.
És ami még inkább elkeserít jelen pillanatban, az a Peti, hogy semmi biztosat nem tudunk, mikor lesz és hogyan lesz. Most elvileg az állapota annyira stabil, hogy átszállítják a váci kórházba, ami valljuk be, nem egy túl jó hely. Remélem minél hamarabb felépül és eljön velünk Görögországba év végén.
És ehhez a hangulathoz jön még a Road Trippin a red hot chilitől, ami egy elbaszottjó szám, most nagyon passzol.
Ja, és a legjobbat még nem is mondtam: holnapra meg kell mondanom, hogy miből és hogyan érettségizek :D De még halvány lila fingom sincs. Remélem megálmodom, vagy ilyesmi.
Erre így előtte nem gondoltam, de most azt mondom, hogy a nyár egyik (ha nem a legjobb) eseménye volt ez, és nagyon szívesen maradtam volna még. Dani ma megmondta, ő tudta hogy ez lesz, és hogy hihetetlen volt hallgatni a nyavalygásunkat. Egyébként arra kell rájönnöm, meg ezzel apa is szembesített már, hogy azok a dolgok lesznek a legjobbak, amiket abszolút nem vártál, nem akartad csinálni, hát ezzel is így volt. De vége lett, mint ahogy a nyárnak is egy csapásra, mind naptárilag, mind pedig időjárásilag is, hiszen tombol az ősz. Ami egyébként szintén elég idegesítő tényező, hogy szeptember elsején ilyen undorítóan fos takony idő van.
Pakolgattunk a suliban is keményen, 3 napot voltam bent én személy szerint, és elég jól kipofoztuk az új helyünket, bár van még meló... Ma meg évnyitó volt. Jó volt azért bent lenni, jó társaság van a gimnáziumban. És az, hogy nem vártam ezt az évet, az azért van, mert lejöttünk fentről a többiek közül, a nyüzsgésből, és mert érettségi, és mert utolsó év. Amúgy meg jó bejárni. És tök rossz volt látni, hogy lefestették az utolsó vacsoránkat, és már nem a miénk az a terem, nem fogunk oda bejárni többet, nem lesznek rendesen órák, csak közösen az ásokkal.
És ami még inkább elkeserít jelen pillanatban, az a Peti, hogy semmi biztosat nem tudunk, mikor lesz és hogyan lesz. Most elvileg az állapota annyira stabil, hogy átszállítják a váci kórházba, ami valljuk be, nem egy túl jó hely. Remélem minél hamarabb felépül és eljön velünk Görögországba év végén.
És ehhez a hangulathoz jön még a Road Trippin a red hot chilitől, ami egy elbaszottjó szám, most nagyon passzol.
Ja, és a legjobbat még nem is mondtam: holnapra meg kell mondanom, hogy miből és hogyan érettségizek :D De még halvány lila fingom sincs. Remélem megálmodom, vagy ilyesmi.
2010. augusztus 23., hétfő
Nézem, mikor írtam utoljára, augusztus 1. Azon a napon történt a baleset Petivel, aki azóta már hála istennek jobban van. Most nem fogom leírni mi történt vele, valszeg úgyis mindenki tudja már, aki meg nem, az kérdezze meg, járjon utána. Meg nem is akarom leírni. Mindannyiunkat sokkolt a dolog, és mindenki szorít érte, bejárunk hozzá stb. Most nem tudom hol tart a dolog, azt hiszem, hogy hamarosan felébresztik.Ezt most csak azért írtam, mert az előző bejegyzésem után történt nem sokkal a dolog.
Közben volt egy Fruzsi buli, ahol jól kiütöttem magam, majd jött az én bulim, ami szerintem ismét jól sikerült, remélem legalábbis. A többiek azt mondták, jól érezték magukat. :)
Aztán volt egy Kispál búcsúkoncert. Na ezt nem intézem el fél mondattal, nem lehet.
A zenekar is nagyon sokat készült rá, és én is, tanulgattam a szövegeket azoknak a nagyobb számoknak amiket még nem nagyon tudtam, hogy teli torokból tudjam ordibálni a koncerten, amikor utoljára hallom a számokat. Elég jó helyen voltunk, jobb oldalt elöl, aztán besodródtunk középre a pogóba. Az egészséges pogót szeretem, de amikor már nagyon durván lökdösődnek, azt nem, és mindig van egy-két idióta aki elveti a sulykot, nyilván most is. De mind1, arrébb jöttünk. A koncert szerintem zseniális volt, bár mások azt mondják, hogy nem volt jó. Nekem nagyon tetszett, jók voltak a számok, szerintem maga az "előadás" is jó volt, a színpadi elemek, stb. Volt azért egy-két szám, amit szívesen meghallgattam volna, de hát ez van. :) A végén az a konyhasarok, szerintem zseniális volt, a csillag vagy fecske, meg a hang és fény, nagyon nagyon jó volt. Aztán jött a kötelező Ha az életben, és akkor elszomorodtam, mert az a koncert végét jelentette, ami azt is jelentette egyben, hogy nem hallom már soha többet élőben a Zár az égboltot, ami pedig a kedvenc számom. Vége lett a Ha az életbennek, és akkor elkezdték játszani... És én megmondom férfiasan, elsírtam magam. Mert iszonyatosan szeretem azt a számot és iszonyatosan gyönyörű. Elképesztő volt, egy csodálatos szólóval. Még Lovasi is megemlítette, hogy mennyire jó volt.
Vége lett valaminek 23 év után, vége lett valaminek, ami meghatározó volt az életemben, még akkor is ha csak 4-5 éve követem őket és nem 23 éve. De hála istennek, ahogy Lovasi mondta: a számok megmaradnak. De nehéz a búcsú, és biztos vagyok benne, hogy nekik is. Sajnálom, hogy a kezdeti időszakban nem láthattam őket. Maradandót alkottak, amiből a mai fiatalok is merítenek, próbálják utánozni.
Következő nap leutaztam Balcsira, lent voltam 1 hetet. Jó volt pihenni azért, nem kellett sehova se szaladgálni. Nagyon kár, hogy nincsen az ismerősök között valakinek egy nyaralója, ahova le tudnánk menni többen, és lent lenni sokat-sokat. Hatalmas lenne.
Most pedig itthon vagyok, készülünk Yolkkal az új koncertekre, most épp Lőrinccel a bőgőnél, mert Dávid bevonult kiképzésre, festjük,pakoljuk az új termeinket, és szerdától vár ránk a kórustábor egészen vasárnapig. Aztán pedig elkezdődik az év, aminek a végén érettségizünk.
Még leírni is rossz, pláne gondolni rá. A választott tárgyam még fogalmam sincs, hogy mi legyen. Gondolkoztam a bioszon elsősorban, aztán az infó (itt még egy emelten is gondolkoztam, nem tudom mennyire elvetemült ötlet), és most a zene került fel a listára. A biosz azért lenne jó, mert Dani biztosan jól fel tudna készíteni, és azt mondják, hogy az könnyű. Az infó meg azért, mert az is könnyű(bár az emelt nem tudom milyen), és ha a jövőben esetleg valami olyan munkám lesz ahova kellhet, akkor meg jól jön. A zene meg azért lenne jó, mert hát zenélek, szeretek zenélni, és elméletben is kéne fejlődni nem keveset. 1 hét van hátra a kezdésig és nekem még fogalmam sincs. :) Valamiből kéne egy emelt is, kéne a plusz pont. De az emelt dolgok meg elég nehezek. Hihetetlen milyen problémás dolog ez az érettségi...
Közben volt egy Fruzsi buli, ahol jól kiütöttem magam, majd jött az én bulim, ami szerintem ismét jól sikerült, remélem legalábbis. A többiek azt mondták, jól érezték magukat. :)
Aztán volt egy Kispál búcsúkoncert. Na ezt nem intézem el fél mondattal, nem lehet.
A zenekar is nagyon sokat készült rá, és én is, tanulgattam a szövegeket azoknak a nagyobb számoknak amiket még nem nagyon tudtam, hogy teli torokból tudjam ordibálni a koncerten, amikor utoljára hallom a számokat. Elég jó helyen voltunk, jobb oldalt elöl, aztán besodródtunk középre a pogóba. Az egészséges pogót szeretem, de amikor már nagyon durván lökdösődnek, azt nem, és mindig van egy-két idióta aki elveti a sulykot, nyilván most is. De mind1, arrébb jöttünk. A koncert szerintem zseniális volt, bár mások azt mondják, hogy nem volt jó. Nekem nagyon tetszett, jók voltak a számok, szerintem maga az "előadás" is jó volt, a színpadi elemek, stb. Volt azért egy-két szám, amit szívesen meghallgattam volna, de hát ez van. :) A végén az a konyhasarok, szerintem zseniális volt, a csillag vagy fecske, meg a hang és fény, nagyon nagyon jó volt. Aztán jött a kötelező Ha az életben, és akkor elszomorodtam, mert az a koncert végét jelentette, ami azt is jelentette egyben, hogy nem hallom már soha többet élőben a Zár az égboltot, ami pedig a kedvenc számom. Vége lett a Ha az életbennek, és akkor elkezdték játszani... És én megmondom férfiasan, elsírtam magam. Mert iszonyatosan szeretem azt a számot és iszonyatosan gyönyörű. Elképesztő volt, egy csodálatos szólóval. Még Lovasi is megemlítette, hogy mennyire jó volt.
Vége lett valaminek 23 év után, vége lett valaminek, ami meghatározó volt az életemben, még akkor is ha csak 4-5 éve követem őket és nem 23 éve. De hála istennek, ahogy Lovasi mondta: a számok megmaradnak. De nehéz a búcsú, és biztos vagyok benne, hogy nekik is. Sajnálom, hogy a kezdeti időszakban nem láthattam őket. Maradandót alkottak, amiből a mai fiatalok is merítenek, próbálják utánozni.
Következő nap leutaztam Balcsira, lent voltam 1 hetet. Jó volt pihenni azért, nem kellett sehova se szaladgálni. Nagyon kár, hogy nincsen az ismerősök között valakinek egy nyaralója, ahova le tudnánk menni többen, és lent lenni sokat-sokat. Hatalmas lenne.
Most pedig itthon vagyok, készülünk Yolkkal az új koncertekre, most épp Lőrinccel a bőgőnél, mert Dávid bevonult kiképzésre, festjük,pakoljuk az új termeinket, és szerdától vár ránk a kórustábor egészen vasárnapig. Aztán pedig elkezdődik az év, aminek a végén érettségizünk.
Még leírni is rossz, pláne gondolni rá. A választott tárgyam még fogalmam sincs, hogy mi legyen. Gondolkoztam a bioszon elsősorban, aztán az infó (itt még egy emelten is gondolkoztam, nem tudom mennyire elvetemült ötlet), és most a zene került fel a listára. A biosz azért lenne jó, mert Dani biztosan jól fel tudna készíteni, és azt mondják, hogy az könnyű. Az infó meg azért, mert az is könnyű(bár az emelt nem tudom milyen), és ha a jövőben esetleg valami olyan munkám lesz ahova kellhet, akkor meg jól jön. A zene meg azért lenne jó, mert hát zenélek, szeretek zenélni, és elméletben is kéne fejlődni nem keveset. 1 hét van hátra a kezdésig és nekem még fogalmam sincs. :) Valamiből kéne egy emelt is, kéne a plusz pont. De az emelt dolgok meg elég nehezek. Hihetetlen milyen problémás dolog ez az érettségi...
2010. augusztus 1., vasárnap
zajlik az élet.
Bő egy hónapja nem írtam megint, de nem sok időt töltök itthon, és akkor sem jut eszembe blogot írni. Kezdjük az elején.
Voltam VOLT fesztiválon, ami rendkívül jó volt, már nagyon szerettem volna elmenni egy fesztre, hiszen a 2008-as SZIN óta nem voltam sehol. Szóval nagyon jól sikerült, egyedül annyi volt a rossz, hogy a sátrunk napon volt végig, szóval reggel 7-kor úgy ébredtünk, hogy folyt rólunk a víz... Délelőtt kaja,pihi, szundi a parkban, délután/este, iszogatás(pl. házi bort :D),koncertek stb.
Aztán szeretett mentorunk, Vekerdy Dani házasságot kötött Béldi Melindával, ezúton gratulálok nekik még1x, meg az egész esküvőhöz is, hiszen a hajókázás fantasztikus volt. :)
Rögtön másnap utaztam el, hiszen felkértek csoportvezetőnek a BOTT-ba, ahova 2003 és 2006 között mint növendék jártam, most pedig a felnőttek közé kerültem. :) Rendkívül jól éreztem magam, nagyon szeretek ott fent lenni. Igaz lemaradtam egy (valószínűleg) fantasztikus kenutúráról, de azt hiszem, lesz még ilyenre alkalmam, szóval nem bánkódom.
Mindeközben, valami sutyerák köcsög társaság betört a zeneterembe és elvitte a keverőt, a mikrofonokat és az én kis erősítőmet is... Mondjuk rosszabbul is járhattunk volna, de azért ez így is elég kellemetlen. A gitáromat elhagytam, az erősítőmet ellopták, valaki nem akarja hogy gitározzak. De nem fogja elérni a célját, azt garantálhatom... :)
A nyáron nem sokat sikerült zenélni, mindenki erre van meg arra van, és eléggé hiányzik már az az igazság. Főleg most, hogy nézek yolk videókat, meg szólóest videókat is. De hamarosan újra ráállunk a zenélésre, lesznek új számok, koncertek, stb.
Zajlik amúgy az életem ezerrel, alig vagyok itthon, én is mindenfelé járok, és azt veszem észre, hogy már augusztus van, 1 hónap van már csak, ami szerencsére azért még elég sok idő. Bár mondjuk 2 hétre már van programom. :D De ez mindig így van, és szerintem így van jól.
Ja amúgy ha már leírtam, hogy nyelvvizsgáztam, akkor tartozom annak eredményével is: sikerült, átmentem hála istennek, pedig nagyon nem úgy éreztem, és voltak necces dolgok, szóval jogos volt az aggodalmam. De nem érdekel milyen az eredmény, lényeg hogy megvan. :)
A nyár hátralevő részére mindenkinek kellemes kikapcsolódást kívánok. :)
Voltam VOLT fesztiválon, ami rendkívül jó volt, már nagyon szerettem volna elmenni egy fesztre, hiszen a 2008-as SZIN óta nem voltam sehol. Szóval nagyon jól sikerült, egyedül annyi volt a rossz, hogy a sátrunk napon volt végig, szóval reggel 7-kor úgy ébredtünk, hogy folyt rólunk a víz... Délelőtt kaja,pihi, szundi a parkban, délután/este, iszogatás(pl. házi bort :D),koncertek stb.
Aztán szeretett mentorunk, Vekerdy Dani házasságot kötött Béldi Melindával, ezúton gratulálok nekik még1x, meg az egész esküvőhöz is, hiszen a hajókázás fantasztikus volt. :)
Rögtön másnap utaztam el, hiszen felkértek csoportvezetőnek a BOTT-ba, ahova 2003 és 2006 között mint növendék jártam, most pedig a felnőttek közé kerültem. :) Rendkívül jól éreztem magam, nagyon szeretek ott fent lenni. Igaz lemaradtam egy (valószínűleg) fantasztikus kenutúráról, de azt hiszem, lesz még ilyenre alkalmam, szóval nem bánkódom.
Mindeközben, valami sutyerák köcsög társaság betört a zeneterembe és elvitte a keverőt, a mikrofonokat és az én kis erősítőmet is... Mondjuk rosszabbul is járhattunk volna, de azért ez így is elég kellemetlen. A gitáromat elhagytam, az erősítőmet ellopták, valaki nem akarja hogy gitározzak. De nem fogja elérni a célját, azt garantálhatom... :)
A nyáron nem sokat sikerült zenélni, mindenki erre van meg arra van, és eléggé hiányzik már az az igazság. Főleg most, hogy nézek yolk videókat, meg szólóest videókat is. De hamarosan újra ráállunk a zenélésre, lesznek új számok, koncertek, stb.
Zajlik amúgy az életem ezerrel, alig vagyok itthon, én is mindenfelé járok, és azt veszem észre, hogy már augusztus van, 1 hónap van már csak, ami szerencsére azért még elég sok idő. Bár mondjuk 2 hétre már van programom. :D De ez mindig így van, és szerintem így van jól.
Ja amúgy ha már leírtam, hogy nyelvvizsgáztam, akkor tartozom annak eredményével is: sikerült, átmentem hála istennek, pedig nagyon nem úgy éreztem, és voltak necces dolgok, szóval jogos volt az aggodalmam. De nem érdekel milyen az eredmény, lényeg hogy megvan. :)
A nyár hátralevő részére mindenkinek kellemes kikapcsolódást kívánok. :)
2010. június 24., csütörtök
No, hát Metallica óta történt velem/velünk egy s más, csak annyira el voltam foglalva, hogy nem tudtam írni.
Az Élet értelme, "B" verzió
Egy hónapja volt. Tejóisten. Hát az az igazság, hogy én nem gondoltam, hogy ennek ekkora sikere lesz, de az lett. Mindenki mondta, hogy ú mennyire jó volt, meg hogy minden idők legjobb 12-es színdarabja, én/mi meg nem győztük megköszönni. Szerintem mindkét előadás nagyon jól sikerült, voltak benne olyan hibák, amik a próbán egyszer sem fordultak elő, de megoldottuk. Én ennyire színdarabot még soha nem élveztem, bár ehhez valószínűleg hozzátartozik az is, hogy nem volt még humoros előadás. Én már nagyon régóta szerettem volna egy ilyet. :) Sokat nevetett a közönség is - és hátul mi is - szóval tényleg nagyon élvezetes volt. Ja és többen mondták utána, hogy mindenképpen elő kell adnunk még valamikor. :) Ebből persze nem tudom mi lesz, mert a szólóest után is ez volt, aztán abból se lett semmi. De ki tudja, én nagyon örülnék neki, az biztos.
Olaszország
Hát azt hiszem ez mindannyiunknak egy leírhatatlan élmény volt. Teljes beszámolóval nem szolgálhatok, csak nagy vonalakban írom le, hogy mi is történt.
Salzburgban szálltunk meg először, egy Waldorf iskola tornatermében. Az iskola egyébként a Waldorfstraße 13. szám alatt volt. :) Az egész létesítmény akkora és olyan hihetetlen jó volt, hogy csakúgy sárgultunk az irigységtől.
Nagyjából egész idő alatt esett az eső, ugyanolyan idő volt, mint itthon, szóval túl sok mindent nem tudtunk csinálni, de azért felmentünk a várba, meg várost néztünk, bementünk a 12-esek zeneórájára, ahol Beethovenről tanultak és szimfóniákat hallgattak... Ez nem volt annyira izgalmas, még az ottani diákok is leszarták az órát, és mást csináltak. Aztán énekeltünk nekik egy El Grillót, amitől remélem leesett az álluk. Ők egyébként nem is szoktak énekelni zeneórákon- ez mondjuk szerintem furcsa, na mind1.
Esténként foci, meg röpi :)
Aztán Bolzanoba mentünk, ami Dél-Tirolban van, szóval általában majdnem mindenki németül beszélt, még az oktatás is németül volt a Waldorf suliban ahol megszálltunk. Ez egyébként nem volt túl "iskolás", pláne nem waldorfos, mivel egy emeletes épületben volt. :)
Itt már szerencsére nagyon jó idő volt. Salzburgban még úgy szálltunk fel a buszra, hogy szar idő, de aztán Bolzanoban mikor leszálltunk mellbe vágott a füllesztő meleg. Fújt a szél, de még az is meleg volt.
Innen a hegyekbe mentünk kirándulni, fürödtünk hegyi tavakban, várost néztünk stb. Búcsúzóul énekeltünk itt is a diákoknak. :D
Következő állomás Oriago, talán a legjobb az összes közül. Egy tanárképző kollégiumában szálltunk meg, ami nyáron hostelként üzemel, mondanom se kell, ez is waldorf. ;)
A szállás kifogástalan volt szerintem, nagy kert, este lehetett hangoskodni, stb. Innen mentünk a tengerhez, ami meglepően meleg volt szerencsére. Szeirntem legalább 23-24 fokos lehetett, ami azért egy tengernek szokatlan.
Nem messze volt Velence is, ahova 2 nap is bementünk. Hát ez a város egészen elképesztő. Nem tudom hosszútávon milyen lehet itt az élet, bár a turisták valószínűleg nem könnyítik meg. Engem biztos zavarna ha Veresen naponta több ezer ember menne végig és fényképezne mindent amit csak lát. :D Szóval ez egy csodálatos és nagyon egyedi város, rendkívül tetszett. És mivel a Sóhajok Hídját éppen felújították, ezért mindenképpen vissza kell menni, hogy lássam rendes állapotban. :)
Utolsó nap egy kempingben sátraztunk. Nem nagyon tetszett az ötlet, meg annyira jó volt a szállás az akadémián, hogy nem nagyon akartam eljönni, de ez a kemping ez hihetetlen jó volt. Hatalmas, tele bárral, meg étteremmel, meg mindennel ami kell, és egy csodálatos tengerpartja is volt, ami Velencére nézett rá. Egészen hihetetlen volt.
Azt hiszem ez mindannyiunknak egy óriási, hatalmas élmény volt, az eddigi legjobb osztálykirándulás, azt hiszem ezt bátran kijelenthetem. Nagyon nem akartam hazajönni, és nagyon nem találtam a helyem az első pár napban itthon. De hála istennek jött az érettségi és a nyelvvizsga, szal el tudtam magam foglalni...
Vége lett tehát ennek is, amit már nagyon régóta vártunk, és több éve gyűjtöttünk rá, de azt hiszem megérte a fáradozást, mert szenzációs volt. A 12. osztály utolsó nagy dobása, együtt. Remélem azért jövőre is lesznek még programok együtt, és nem csak készülődni fogunk arra a szaros érettségire... :P
Ahogy hallottam, maradt még egy kis osztálypénz, amihez ha még gyűjtünk illetve befizetünk, akkor jövőre Görögországba megyünk. Már most várom. :)
Érettségi, meg egyéb
Miután hazajöttem készülődhettem az angol érettségire, meg nyelvvizsgára. Az érettségi elég jól sikerült, 94%. A nyelvvizsgát meg még nem tudom, 3 hét múlva lesz eredmény, mer kiküldik Londonba és ott javítják... Szerintem a szóbeli az meg lesz, de az írásbeli felől vannak kétségeim, az mondjuk 80% hogy nem sikerült. Meglátjuk, ameddig nincs eredmény nem foglalkozom vele...
Mert most végre pihenés van és szórakozás, bulik, koncertek, stb. Ez a 2010-es év elég hajtós volt eddig, kezdve a szólóesttel, a diplomamunkával(ezek párhuzamosan), aztán pedig a színdarab, érettségi, nyelvvizsga. Nem beszélve persze a Yolk-ról, amivel folyamatosan próbálunk és koncertezünk szerencsére.
Mikor még a szólóestre készültünk, és nagyban csináltuk a diplomamunkát, úgy tűnt, hogy túlvállaltam magam, sok lesz a dolog egyszerre. De "kilábaltam" a szólóest is jól sikerült, és én úgy éreztem, hogy a diplomamunka is. A színdarab közös munka, közös fáradozás volt, aztán pedig érettségi. Ezek mind-mind jól sikerültek szerencsére, nem vállaltam túl magam, sikerült jól teljesíteni minden fronton. Mondjuk a nyelvvizsgát még nem tudom. De majd az is kiderül.
Most pedig NYÁÁÁÁÁR! Amit mondjuk nem vártam, mert nem akartam, hogy vége legyen az évnek, de azt hiszem mindenkinek kijár a pihenés. Épp az elmúlt órákban vettem egy VOLT jegyet, szóval lesz idén fesztivál is, megyek BOTT-ba csoportvezetőnek, remélem lesz evezés, és még a VB is itt van. Szóval jó kis nyárnak nézünk elébe. :)
Az Élet értelme, "B" verzió
Egy hónapja volt. Tejóisten. Hát az az igazság, hogy én nem gondoltam, hogy ennek ekkora sikere lesz, de az lett. Mindenki mondta, hogy ú mennyire jó volt, meg hogy minden idők legjobb 12-es színdarabja, én/mi meg nem győztük megköszönni. Szerintem mindkét előadás nagyon jól sikerült, voltak benne olyan hibák, amik a próbán egyszer sem fordultak elő, de megoldottuk. Én ennyire színdarabot még soha nem élveztem, bár ehhez valószínűleg hozzátartozik az is, hogy nem volt még humoros előadás. Én már nagyon régóta szerettem volna egy ilyet. :) Sokat nevetett a közönség is - és hátul mi is - szóval tényleg nagyon élvezetes volt. Ja és többen mondták utána, hogy mindenképpen elő kell adnunk még valamikor. :) Ebből persze nem tudom mi lesz, mert a szólóest után is ez volt, aztán abból se lett semmi. De ki tudja, én nagyon örülnék neki, az biztos.
Olaszország
Hát azt hiszem ez mindannyiunknak egy leírhatatlan élmény volt. Teljes beszámolóval nem szolgálhatok, csak nagy vonalakban írom le, hogy mi is történt.
Salzburgban szálltunk meg először, egy Waldorf iskola tornatermében. Az iskola egyébként a Waldorfstraße 13. szám alatt volt. :) Az egész létesítmény akkora és olyan hihetetlen jó volt, hogy csakúgy sárgultunk az irigységtől.
Nagyjából egész idő alatt esett az eső, ugyanolyan idő volt, mint itthon, szóval túl sok mindent nem tudtunk csinálni, de azért felmentünk a várba, meg várost néztünk, bementünk a 12-esek zeneórájára, ahol Beethovenről tanultak és szimfóniákat hallgattak... Ez nem volt annyira izgalmas, még az ottani diákok is leszarták az órát, és mást csináltak. Aztán énekeltünk nekik egy El Grillót, amitől remélem leesett az álluk. Ők egyébként nem is szoktak énekelni zeneórákon- ez mondjuk szerintem furcsa, na mind1.
Esténként foci, meg röpi :)
Aztán Bolzanoba mentünk, ami Dél-Tirolban van, szóval általában majdnem mindenki németül beszélt, még az oktatás is németül volt a Waldorf suliban ahol megszálltunk. Ez egyébként nem volt túl "iskolás", pláne nem waldorfos, mivel egy emeletes épületben volt. :)
Itt már szerencsére nagyon jó idő volt. Salzburgban még úgy szálltunk fel a buszra, hogy szar idő, de aztán Bolzanoban mikor leszálltunk mellbe vágott a füllesztő meleg. Fújt a szél, de még az is meleg volt.
Innen a hegyekbe mentünk kirándulni, fürödtünk hegyi tavakban, várost néztünk stb. Búcsúzóul énekeltünk itt is a diákoknak. :D
Következő állomás Oriago, talán a legjobb az összes közül. Egy tanárképző kollégiumában szálltunk meg, ami nyáron hostelként üzemel, mondanom se kell, ez is waldorf. ;)
A szállás kifogástalan volt szerintem, nagy kert, este lehetett hangoskodni, stb. Innen mentünk a tengerhez, ami meglepően meleg volt szerencsére. Szeirntem legalább 23-24 fokos lehetett, ami azért egy tengernek szokatlan.
Nem messze volt Velence is, ahova 2 nap is bementünk. Hát ez a város egészen elképesztő. Nem tudom hosszútávon milyen lehet itt az élet, bár a turisták valószínűleg nem könnyítik meg. Engem biztos zavarna ha Veresen naponta több ezer ember menne végig és fényképezne mindent amit csak lát. :D Szóval ez egy csodálatos és nagyon egyedi város, rendkívül tetszett. És mivel a Sóhajok Hídját éppen felújították, ezért mindenképpen vissza kell menni, hogy lássam rendes állapotban. :)
Utolsó nap egy kempingben sátraztunk. Nem nagyon tetszett az ötlet, meg annyira jó volt a szállás az akadémián, hogy nem nagyon akartam eljönni, de ez a kemping ez hihetetlen jó volt. Hatalmas, tele bárral, meg étteremmel, meg mindennel ami kell, és egy csodálatos tengerpartja is volt, ami Velencére nézett rá. Egészen hihetetlen volt.
Azt hiszem ez mindannyiunknak egy óriási, hatalmas élmény volt, az eddigi legjobb osztálykirándulás, azt hiszem ezt bátran kijelenthetem. Nagyon nem akartam hazajönni, és nagyon nem találtam a helyem az első pár napban itthon. De hála istennek jött az érettségi és a nyelvvizsga, szal el tudtam magam foglalni...
Vége lett tehát ennek is, amit már nagyon régóta vártunk, és több éve gyűjtöttünk rá, de azt hiszem megérte a fáradozást, mert szenzációs volt. A 12. osztály utolsó nagy dobása, együtt. Remélem azért jövőre is lesznek még programok együtt, és nem csak készülődni fogunk arra a szaros érettségire... :P
Ahogy hallottam, maradt még egy kis osztálypénz, amihez ha még gyűjtünk illetve befizetünk, akkor jövőre Görögországba megyünk. Már most várom. :)
Érettségi, meg egyéb
Miután hazajöttem készülődhettem az angol érettségire, meg nyelvvizsgára. Az érettségi elég jól sikerült, 94%. A nyelvvizsgát meg még nem tudom, 3 hét múlva lesz eredmény, mer kiküldik Londonba és ott javítják... Szerintem a szóbeli az meg lesz, de az írásbeli felől vannak kétségeim, az mondjuk 80% hogy nem sikerült. Meglátjuk, ameddig nincs eredmény nem foglalkozom vele...
Mert most végre pihenés van és szórakozás, bulik, koncertek, stb. Ez a 2010-es év elég hajtós volt eddig, kezdve a szólóesttel, a diplomamunkával(ezek párhuzamosan), aztán pedig a színdarab, érettségi, nyelvvizsga. Nem beszélve persze a Yolk-ról, amivel folyamatosan próbálunk és koncertezünk szerencsére.
Mikor még a szólóestre készültünk, és nagyban csináltuk a diplomamunkát, úgy tűnt, hogy túlvállaltam magam, sok lesz a dolog egyszerre. De "kilábaltam" a szólóest is jól sikerült, és én úgy éreztem, hogy a diplomamunka is. A színdarab közös munka, közös fáradozás volt, aztán pedig érettségi. Ezek mind-mind jól sikerültek szerencsére, nem vállaltam túl magam, sikerült jól teljesíteni minden fronton. Mondjuk a nyelvvizsgát még nem tudom. De majd az is kiderül.
Most pedig NYÁÁÁÁÁR! Amit mondjuk nem vártam, mert nem akartam, hogy vége legyen az évnek, de azt hiszem mindenkinek kijár a pihenés. Épp az elmúlt órákban vettem egy VOLT jegyet, szóval lesz idén fesztivál is, megyek BOTT-ba csoportvezetőnek, remélem lesz evezés, és még a VB is itt van. Szóval jó kis nyárnak nézünk elébe. :)
2010. május 16., vasárnap
Isten szereti a Metallicát. ÉS MI IS!!!!!!!!!!ö
Azt hiszem én is tartozom egy élménybeszámolóval. De nem olyannal mint az a szarrágó index, vagy a quart. Azokon jól felidegesítettem magam. Hogy lehet ilyeneket írni. Ezt már sok embernek mondtam, de ide is leírom. Az ilyen emberek akik ilyeneket írnak, azok már eleve úgy mennek ki a koncertre, hogy "én ezt nem is fogom élvezni, '88 óta nem adtak ki normális albumot, az új számok szarok, a koncert sem lesz már olyan jó, mert öregek" stb. Ezek írnak ilyeneket. Mert én akárkivel beszéltem azt mondta hogy nagyon jó volt. Mert az volt. KIBASZOTTJÓ VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Iszonyatosan szerencsésnek mondhatom magam. Itt járt Magyarországon a Rolling Stones, az AC/DC és a Metallica. 3 nagyon nagy kedvenc. És én mindegyiken kint lehettem.
Amúgy a koncert alatt is szerencsénk volt. Amíg várakoztunk, és a koncert alatt nagyon jó idő volt. Pedig már mióta esik ez a rohadt eső. De megkegyelmezett nekünk. Isten szereti a Metallicát, és szereti a magyarokat is. :D Köszi! :D
Szóval iszonyatosan jó volt. Élőben hallani olyan számokat, mint a One meg a Nothing Else Matters... Elképesztő volt... Persze volt még Master of Puppets, Fade to Black(jézsuom...), For Whom the Bell Tolls stb stb... Meg volt természetesen sok idióta a közönségben is, dehát ezek ilyenkor elkerülhetetlenek sajnos. Hozzá tartozik a koncertekhez. Amúgy az nagyon tetszett, hogy nem mentek le a színpadról rögtön a koncert végén, hanem még kb 10 percig kint voltak, pengetőket,dobverőket dobáltak, megköszönték stb,stb. Legközelebb (ha lesz legközelebb) mindenképpen kiemelt állót akarok venni. :D
Aztán a koncert után felmentünk Ákoshoz, rendeltünk arab pizzát. :D :D Meg beszélgettünk, hallgattunk egy kis Metallicát. Az is jó volt, jól éreztem magam. Az egész este nagyon jó volt. Remélem láthatom még őket valamikor élőben.
És végül itt a számok listája amit játszottak:
Creeping Death
For Whom The Bell Tolls
Through The Never
Harvester Of Sorrow
Fade To Black
That Was Just Your Life
The End Of The Line
The Day That Never Comes
Sad But True
Cyanide
One
Master Of Puppets
Blackened
Nothing Else Matters
Enter Sandman
- - - - - - - -
Helpless
Motorbreath
Seek and Destroy
Iszonyatosan szerencsésnek mondhatom magam. Itt járt Magyarországon a Rolling Stones, az AC/DC és a Metallica. 3 nagyon nagy kedvenc. És én mindegyiken kint lehettem.
Amúgy a koncert alatt is szerencsénk volt. Amíg várakoztunk, és a koncert alatt nagyon jó idő volt. Pedig már mióta esik ez a rohadt eső. De megkegyelmezett nekünk. Isten szereti a Metallicát, és szereti a magyarokat is. :D Köszi! :D
Szóval iszonyatosan jó volt. Élőben hallani olyan számokat, mint a One meg a Nothing Else Matters... Elképesztő volt... Persze volt még Master of Puppets, Fade to Black(jézsuom...), For Whom the Bell Tolls stb stb... Meg volt természetesen sok idióta a közönségben is, dehát ezek ilyenkor elkerülhetetlenek sajnos. Hozzá tartozik a koncertekhez. Amúgy az nagyon tetszett, hogy nem mentek le a színpadról rögtön a koncert végén, hanem még kb 10 percig kint voltak, pengetőket,dobverőket dobáltak, megköszönték stb,stb. Legközelebb (ha lesz legközelebb) mindenképpen kiemelt állót akarok venni. :D
Aztán a koncert után felmentünk Ákoshoz, rendeltünk arab pizzát. :D :D Meg beszélgettünk, hallgattunk egy kis Metallicát. Az is jó volt, jól éreztem magam. Az egész este nagyon jó volt. Remélem láthatom még őket valamikor élőben.
És végül itt a számok listája amit játszottak:
Creeping Death
For Whom The Bell Tolls
Through The Never
Harvester Of Sorrow
Fade To Black
That Was Just Your Life
The End Of The Line
The Day That Never Comes
Sad But True
Cyanide
One
Master Of Puppets
Blackened
Nothing Else Matters
Enter Sandman
- - - - - - - -
Helpless
Motorbreath
Seek and Destroy
2010. május 5., szerda
Találtam a dokumentumok között egy írást, amit a saját szólóestünk után írtam, ezt most közzé is tenném. :)
Szólóest 2009
Úgy gondolom, ez az est sokunknak – köztük nekem is – egy életre szóló élmény volt, ezért döntöttem úgy, hogy írok egy visszatekintést az egész projektről, amíg frissek az élmények. Mivel nem emlékszem mindenre pontosan, ezért talán kimaradnak dolgok, vagy másképp írom le őket. Tehát a teljesség igénye nélkül olvassátok visszaemlékezésemet az én szemszögemből.
A történet ott kezdődik, hogy 10. osztályban kimentünk Bécsbe, és az ottani waldorf hasonló projectjében vettünk részt, 4 közös számban. Azt hiszem már ez is egy nagy élmény volt, hogy egy külföldi iskolával dolgoztunk.
Talán már ott Bécsben eldőlt, hogy mi is ezt fogjuk csinálni jövőre, de ezt csak a következő év első zeneóráján tudtuk meg, mikor Balázs bácsi bejelentette. Ez akkor eléggé megosztotta az osztályt. Voltak, akik már azt tervezték, milyen szám(okat) fognak előadni, volt, aki egyáltalán nem is akart semmit.
Elkezdődött tehát a számok válogatása, szépen bővült a lista, egyre több volt az ötlet. Az őszi szünet végéig kaptunk határidőt, hogy mindenki válassza ki a számát. Ez természetesen nem történt meg, és talán a végleges lista december környékére alakult ki.
Eddig mindenki otthon, vagy a korrepetitoroknál gyakorolta a számát, zeneórákon a közös dalokat gyakoroltuk. Aztán januárban megkezdődtek a pénteki próbák a zenekarral, akár este 8-ig is bent maradtunk a suliban.
Időközben bekapcsolódott a munkába Eszter is, aki a színpadi dolgokat rendezte.
Az idő egyre fogyott, és mindenki úgy gondolta, hogy a rendelkezésünkre álló idő kevés lesz arra, hogy jól felkészüljünk, begyakoroljuk a számokat és minden mást. Elérkezett az utolsó hét, minden nap próba a művelődési házban, immár hangmérnökkel, és kierősítve. De talán itt sem tudtunk eleget próbálni, mert volt, hogy idő előtt el kellett jönnünk.
Közeledett a péntek: előadás Püspökszilágyon. Csütörtökön nem is volt a zenekarral próba, ekkor Eszterrel dolgoztunk és tökéletesítettük a színpadi megjelenést, átvezető dolgokat. Pénteken próbáltunk még egyet a művházban, aztán átmentünk szilágyra, ahol még meg kellett ismerkednünk a színpaddal. Itt is próbáltunk egy kicsit, aztán jöhetett az előadás. Kisebb nagyobb hibákkal, de sikeresen előadtuk a kis közönség előtt, egyszóval főpróbának tökéletes volt a két nagy előadás előtt.
Elérkezett a vasárnap. A közönség hatalmas volt, még életemben nem láttam ekkora tömeget a művházban, a terem tömve emberekkel, és a folyosón is álltak, mert nem fértek be a terembe. Az előadásnak hatalmas sikere volt, mindenki fogadta a gratulációkat.
Hétfőn délelőtt egy rövidített változatot adunk elő a sulinak, kedvcsinálónak. Az esti előadás sokkal jobban sikerült, mint a vasárnapi. A tömeg nem volt akkora, mint előző nap, de ez talán betudható annak, hogy hét közben kevesebben tudtak eljönni. No de azért még így is teltház volt, a székek elfogytak, szép számmal láthattunk álló embereket ismét.
És a szólóest, ami, sok és fárasztó próbával készült el, hirtelen új értelmet nyert. Hiszen amire szeptember óta folyamatosan készültünk, egyszerűen vége lett. Sokaknak hiányozni kezdett és volt, aki szomorú lett.
Talán pár embernek a zene mostantól mást fog jelenteni, mint eddig. Biztos vagyok benne, hogy gyerekeinknek, unokáinknak is mesélni fogunk erről, mert ez akkora élmény volt. Abban is biztos vagyok, hogyha nem waldorf iskolába járok (és itt most jöhetne az, hogyha nem Dani a mentorunk, nem Balázs bácsi a zenetanárunk, és nem találunk ilyen fantasztikus zenekart, és nem ilyen összetartó az osztály) akkor valószínűleg soha nem veszek részt egy ilyen munkában. És mennyivel szegényebb lennék, ha nem vettem volna részt
benne.
Ez igazi csapatmunka volt. Ismét kiemelhetnék embereket, akik nélkül nem jöhetett volna létre a dolog, de itt mindenkinek ugyanakkora szerepe volt. Lehetne tehát egy köszönetnyilvánítást írni, de nem lehetne mindenkit megemlíteni. Köszönöm tehát mindenkinek. Így a legegyszerűbb.
Előadásunkon felbuzdulva az alsóbb osztályok is lázban égnek, van, aki már tudja, hogy mit fog énekelni. Ki tudja, lehet hogy (ismét) úttörő módjára hagyományt teremtettünk? Meglátjuk.
És most már látjuk. Igen, hagyományt teremtettünk. :)
Szólóest 2009
Úgy gondolom, ez az est sokunknak – köztük nekem is – egy életre szóló élmény volt, ezért döntöttem úgy, hogy írok egy visszatekintést az egész projektről, amíg frissek az élmények. Mivel nem emlékszem mindenre pontosan, ezért talán kimaradnak dolgok, vagy másképp írom le őket. Tehát a teljesség igénye nélkül olvassátok visszaemlékezésemet az én szemszögemből.
A történet ott kezdődik, hogy 10. osztályban kimentünk Bécsbe, és az ottani waldorf hasonló projectjében vettünk részt, 4 közös számban. Azt hiszem már ez is egy nagy élmény volt, hogy egy külföldi iskolával dolgoztunk.
Talán már ott Bécsben eldőlt, hogy mi is ezt fogjuk csinálni jövőre, de ezt csak a következő év első zeneóráján tudtuk meg, mikor Balázs bácsi bejelentette. Ez akkor eléggé megosztotta az osztályt. Voltak, akik már azt tervezték, milyen szám(okat) fognak előadni, volt, aki egyáltalán nem is akart semmit.
Elkezdődött tehát a számok válogatása, szépen bővült a lista, egyre több volt az ötlet. Az őszi szünet végéig kaptunk határidőt, hogy mindenki válassza ki a számát. Ez természetesen nem történt meg, és talán a végleges lista december környékére alakult ki.
Eddig mindenki otthon, vagy a korrepetitoroknál gyakorolta a számát, zeneórákon a közös dalokat gyakoroltuk. Aztán januárban megkezdődtek a pénteki próbák a zenekarral, akár este 8-ig is bent maradtunk a suliban.
Időközben bekapcsolódott a munkába Eszter is, aki a színpadi dolgokat rendezte.
Az idő egyre fogyott, és mindenki úgy gondolta, hogy a rendelkezésünkre álló idő kevés lesz arra, hogy jól felkészüljünk, begyakoroljuk a számokat és minden mást. Elérkezett az utolsó hét, minden nap próba a művelődési házban, immár hangmérnökkel, és kierősítve. De talán itt sem tudtunk eleget próbálni, mert volt, hogy idő előtt el kellett jönnünk.
Közeledett a péntek: előadás Püspökszilágyon. Csütörtökön nem is volt a zenekarral próba, ekkor Eszterrel dolgoztunk és tökéletesítettük a színpadi megjelenést, átvezető dolgokat. Pénteken próbáltunk még egyet a művházban, aztán átmentünk szilágyra, ahol még meg kellett ismerkednünk a színpaddal. Itt is próbáltunk egy kicsit, aztán jöhetett az előadás. Kisebb nagyobb hibákkal, de sikeresen előadtuk a kis közönség előtt, egyszóval főpróbának tökéletes volt a két nagy előadás előtt.
Elérkezett a vasárnap. A közönség hatalmas volt, még életemben nem láttam ekkora tömeget a művházban, a terem tömve emberekkel, és a folyosón is álltak, mert nem fértek be a terembe. Az előadásnak hatalmas sikere volt, mindenki fogadta a gratulációkat.
Hétfőn délelőtt egy rövidített változatot adunk elő a sulinak, kedvcsinálónak. Az esti előadás sokkal jobban sikerült, mint a vasárnapi. A tömeg nem volt akkora, mint előző nap, de ez talán betudható annak, hogy hét közben kevesebben tudtak eljönni. No de azért még így is teltház volt, a székek elfogytak, szép számmal láthattunk álló embereket ismét.
És a szólóest, ami, sok és fárasztó próbával készült el, hirtelen új értelmet nyert. Hiszen amire szeptember óta folyamatosan készültünk, egyszerűen vége lett. Sokaknak hiányozni kezdett és volt, aki szomorú lett.
Talán pár embernek a zene mostantól mást fog jelenteni, mint eddig. Biztos vagyok benne, hogy gyerekeinknek, unokáinknak is mesélni fogunk erről, mert ez akkora élmény volt. Abban is biztos vagyok, hogyha nem waldorf iskolába járok (és itt most jöhetne az, hogyha nem Dani a mentorunk, nem Balázs bácsi a zenetanárunk, és nem találunk ilyen fantasztikus zenekart, és nem ilyen összetartó az osztály) akkor valószínűleg soha nem veszek részt egy ilyen munkában. És mennyivel szegényebb lennék, ha nem vettem volna részt
benne.
Ez igazi csapatmunka volt. Ismét kiemelhetnék embereket, akik nélkül nem jöhetett volna létre a dolog, de itt mindenkinek ugyanakkora szerepe volt. Lehetne tehát egy köszönetnyilvánítást írni, de nem lehetne mindenkit megemlíteni. Köszönöm tehát mindenkinek. Így a legegyszerűbb.
Előadásunkon felbuzdulva az alsóbb osztályok is lázban égnek, van, aki már tudja, hogy mit fog énekelni. Ki tudja, lehet hogy (ismét) úttörő módjára hagyományt teremtettünk? Meglátjuk.
És most már látjuk. Igen, hagyományt teremtettünk. :)
2010. május 4., kedd
Ismét egy zene ihlette a bejegyzésemet. Talán valamelyik vb vagy eb vagy nem is tudom minek a zenéje volt, de mind1.
Azt hiszem ha meg lettek volna a képességeim hozzá, biztosan valamilyen sportot választottam volna hivatásként. Szerintem nincs annál jobb dolog, mint mikor elsőnek haladsz át a célvonalon valamiben, vagy a te góloddal nyer a csapat. Legszebb öröm a sportöröm, szokták mondani. Szerintem ez tényleg így van. Elképesztő lehet 80.000 ember előtt focizni: a jó megmozdulásokat megtapsolják, a góloknál felrobbannak. Mindenki ismer és (jó esetben) mindenki szeret is, vagy legalábbis sokan. Oké, hogy az egész életüket erre teszik fel, (és akár a gyerekkoruk is rámehet), de hát mindenben így kell tenni, különben semmit nem érünk el... Akkor nem lennének ilyen problémák, hogy mi az istent csináljak, milyen egyetemre menjek. :D Van egy dolog az életemben, amit imádok csinálni és kész. Erről szól az életem.
Ezek persze csak ábrándozások... nagyon keveseknek sikerül eljutni a csúcsra azok közül akik elindulnak egy ilyen úton. De azért érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna mondjuk, ha a focit hamarabb kezdem el csinálni, vagy a kajakot, vízilabdát nem hagyom abba a hülye edző miatt. Ki tudja, talán ha valamelyik nagyobb klubba sikerült volna járni, akár el is érhettem volna valamit. De ilyenkor már késő ezen filózni. Maradt az egyetem/főiskola aztán valami hülye munka. :D
Ez volt az a szám egyébként. :)
Azt hiszem ha meg lettek volna a képességeim hozzá, biztosan valamilyen sportot választottam volna hivatásként. Szerintem nincs annál jobb dolog, mint mikor elsőnek haladsz át a célvonalon valamiben, vagy a te góloddal nyer a csapat. Legszebb öröm a sportöröm, szokták mondani. Szerintem ez tényleg így van. Elképesztő lehet 80.000 ember előtt focizni: a jó megmozdulásokat megtapsolják, a góloknál felrobbannak. Mindenki ismer és (jó esetben) mindenki szeret is, vagy legalábbis sokan. Oké, hogy az egész életüket erre teszik fel, (és akár a gyerekkoruk is rámehet), de hát mindenben így kell tenni, különben semmit nem érünk el... Akkor nem lennének ilyen problémák, hogy mi az istent csináljak, milyen egyetemre menjek. :D Van egy dolog az életemben, amit imádok csinálni és kész. Erről szól az életem.
Ezek persze csak ábrándozások... nagyon keveseknek sikerül eljutni a csúcsra azok közül akik elindulnak egy ilyen úton. De azért érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna mondjuk, ha a focit hamarabb kezdem el csinálni, vagy a kajakot, vízilabdát nem hagyom abba a hülye edző miatt. Ki tudja, talán ha valamelyik nagyobb klubba sikerült volna járni, akár el is érhettem volna valamit. De ilyenkor már késő ezen filózni. Maradt az egyetem/főiskola aztán valami hülye munka. :D
Ez volt az a szám egyébként. :)
2010. május 2., vasárnap
Ismét eseménydús hétvégén vagyunk túl. Pénteken a ballagáson zenéltünk, egy dalt az iskolazenekarral, egyet pedig az osztályból páran, Balázs dalát csináltuk meg. :) Szerintem egészen jól sikerült, és a visszhangok is jók voltak szerencsére. Köszi Balázs ezt a dalt. Ismét úttörők voltunk egyébként, még soha senki nem írt dalt a ballagó osztálynak, örülök hogy ezek mi lehettünk. A negyedikesek odamentek állítólag a harmadikosokhoz, hogy 'aztán szép dalt írjatok majd nekünk!' :) lefektettünk valamit. És úgy érzem lesz folytatása. Ha nem is minden alkalommal, de lesz. Ha pedig nem, akkor úgy vonulunk be a történelemkönyvekbe, hogy az egyetlen osztály aki zenét írt a ballagóknak(a Fóti Waldorfban :D).
Aztán este kórus fellépés volt Hidegkúton. csak 10 percet énekeltünk, de az elég jól sikerült. Csodálkoztam, hogy mekkora nagy tapsot kaptunk. :) Aztán szombaton délelőtt befejezték a rasztámat (éljen!), majd este jött a népség, hogy bulizzunk egy nagyot. Még nem volt nálam ilyen buli, egy kicsit izgultam is, hogy jól sikerüljön. Féltem hogy talán túl sok embert hívtam, de abszolút nem volt probléma, és én eléggé jól éreztem magam. Eltekintve mondjuk egy bizonyos kulcsos incidenstől, ami még mindig rejtély és valószínűleg az is marad.
Páran fiúk itt voltak még 2-ig, rendeltünk pizzát, elvoltunk. Tök jó volt. Ilyenkor mindig úgy bennem van, hogy így kéne élni együtt és ilyen dolgokat csinálni. Vagy a legjobb lenne ha lenne egy nyaralónk a Balatonon ahová akármeddig lemehetünk nyaranta. Húdejó lenne... Miután elmentek kicsi üresség lett bennem. El bírtam volna viselni ezt még egy darabig. :) Remélem nyáron lesznek majd ilyen dolgok.
Az angol érettségi viszont egyre jobban közeleg. Ha ezt az írást befejeztem, azt hiszem nekiülök gyakorolni. Muszáj. Pedig olyan jó lett volna ma elmenni quimby-re. Ingyenes... De mondjuk elég fáradt is vagyok, meg Attilát is felköszöntjük, csütörtökön volt 11 éves. :) Sebaj. Lesz még quimby koncert.
Aztán este kórus fellépés volt Hidegkúton. csak 10 percet énekeltünk, de az elég jól sikerült. Csodálkoztam, hogy mekkora nagy tapsot kaptunk. :) Aztán szombaton délelőtt befejezték a rasztámat (éljen!), majd este jött a népség, hogy bulizzunk egy nagyot. Még nem volt nálam ilyen buli, egy kicsit izgultam is, hogy jól sikerüljön. Féltem hogy talán túl sok embert hívtam, de abszolút nem volt probléma, és én eléggé jól éreztem magam. Eltekintve mondjuk egy bizonyos kulcsos incidenstől, ami még mindig rejtély és valószínűleg az is marad.
Páran fiúk itt voltak még 2-ig, rendeltünk pizzát, elvoltunk. Tök jó volt. Ilyenkor mindig úgy bennem van, hogy így kéne élni együtt és ilyen dolgokat csinálni. Vagy a legjobb lenne ha lenne egy nyaralónk a Balatonon ahová akármeddig lemehetünk nyaranta. Húdejó lenne... Miután elmentek kicsi üresség lett bennem. El bírtam volna viselni ezt még egy darabig. :) Remélem nyáron lesznek majd ilyen dolgok.
Az angol érettségi viszont egyre jobban közeleg. Ha ezt az írást befejeztem, azt hiszem nekiülök gyakorolni. Muszáj. Pedig olyan jó lett volna ma elmenni quimby-re. Ingyenes... De mondjuk elég fáradt is vagyok, meg Attilát is felköszöntjük, csütörtökön volt 11 éves. :) Sebaj. Lesz még quimby koncert.
2010. április 25., vasárnap
Szent György nap
Szombaton az óbudai waldorf bazáron léptem fel 3x is, először a kórussal, aztán a szólóesttel, végül a Yolkkal. A kórus szerintem rendben volt, bár iszonyúan sütött a nap és a napszemüvegemet meg a táskámban hagytam és már nem volt idő elszaladni érte :D
A szólóest viszont az én részemről elég gyengére sikeredett. Nem igazán tudom mi volt a probléma. De azt tudom, hogy nagyon nem szeretem, amikor sürgetnek, hogy gyorsan állj be, gyorsan játszd le amid van, hogy haladjunk. a lonely day kivételével az összes olyan dal benne volt abban a 8 számban, amiben át kell hangolni a gitárt vagy capot kell felrakni, vagy gitárt kell cserélni. Ennek megfelelően sokat szerencsétlenkedtem a számok közt, és volt hogy tök hamis volt a gitár, mert már nem volt pofám tovább hangolgatni. Emellett volt olyan, hogy nem volt székem, a kottámat elfújta a szél meg ilyenek, aminek a következtében elrontottam a dolgokat. Szal' bocsánatot kérek a 11. osztálytól, meg a zenekartól. De amúgy a basszus gitáron is történt valami a legmélyebb húrral, ott is voltak problémák. Szóval nem volt egy zökkenőmentes koncert. Az egyetlen szám ami jól sikerült nekem az a heartbeats volt, de ott meg nem lehetett hallani a gitárt kívülről állítólag... :D Nem akartam azzal is szórakozni, hogy átdugom az erősítőbe, szóval csak egy mikrofon volt. És hát nem jött be...
De aztán jött a Yolk. 6 számot játszottunk, majdnem hibátlanul. Szerintem eddig ez volt az egyik legjobban sikerült koncertünk,mondom én ezt belülről, és kívülről is mondtak hasonlókat szerencsére. Jó volt az erősítés, jó cuccok voltak. Jó volt zenélni. Utána meg az ElevenSzülők játszott, 1 órát, amiért egy kicsit irigy is vagyok rájuk, mert mi csak felet játszhattunk. :D De az is nagyon jó volt. A Fóti Waldorf hozta a hangulatot. :)
A szólóest viszont az én részemről elég gyengére sikeredett. Nem igazán tudom mi volt a probléma. De azt tudom, hogy nagyon nem szeretem, amikor sürgetnek, hogy gyorsan állj be, gyorsan játszd le amid van, hogy haladjunk. a lonely day kivételével az összes olyan dal benne volt abban a 8 számban, amiben át kell hangolni a gitárt vagy capot kell felrakni, vagy gitárt kell cserélni. Ennek megfelelően sokat szerencsétlenkedtem a számok közt, és volt hogy tök hamis volt a gitár, mert már nem volt pofám tovább hangolgatni. Emellett volt olyan, hogy nem volt székem, a kottámat elfújta a szél meg ilyenek, aminek a következtében elrontottam a dolgokat. Szal' bocsánatot kérek a 11. osztálytól, meg a zenekartól. De amúgy a basszus gitáron is történt valami a legmélyebb húrral, ott is voltak problémák. Szóval nem volt egy zökkenőmentes koncert. Az egyetlen szám ami jól sikerült nekem az a heartbeats volt, de ott meg nem lehetett hallani a gitárt kívülről állítólag... :D Nem akartam azzal is szórakozni, hogy átdugom az erősítőbe, szóval csak egy mikrofon volt. És hát nem jött be...
De aztán jött a Yolk. 6 számot játszottunk, majdnem hibátlanul. Szerintem eddig ez volt az egyik legjobban sikerült koncertünk,mondom én ezt belülről, és kívülről is mondtak hasonlókat szerencsére. Jó volt az erősítés, jó cuccok voltak. Jó volt zenélni. Utána meg az ElevenSzülők játszott, 1 órát, amiért egy kicsit irigy is vagyok rájuk, mert mi csak felet játszhattunk. :D De az is nagyon jó volt. A Fóti Waldorf hozta a hangulatot. :)
2010. április 21., szerda
Az előző bejegyzésemet azzal kezdtem, hogy milyen zenét hallgatok éppen. Most is ezzel kezdem. Jeff Buckley - Hallelujah. Ez a szám valami egészen elképesztő. A shrekes verzió is, meg az eredeti is, meg ez is. Hihetetlen szám. Fruzsi diplomamunkája az osztály volt, és csinált egy videót, a régi előadásainkról készült videókból, képekből összevágva. Talán több volt a videó mint negyed óra. Mikor láttam, hogy hány perc, azt gondoltam magamban, hű ez jó hosszú. De mialatt néztem, egyszer sem pillantottam rá az órámra, nem néztem mennyi van még, mert annyira magával ragadott. A sok jó dolog, kirándulások, színdarabok, őrültségek amit együtt csináltunk, a régi osztálytársak. Egyszerűen jó volt nézni. És megmondom őszintén nem sok kellett ahhoz hogy elsírjam magam. Talán az örömtől, talán attól hogy megint tudatosult bennem, hogy nagyok vagyunk már, nincs sok idő hátra. Talán mindkettőtől egyszerre.
És ez alatt a videó alatt ment ez a szám amit most hallgatok. Ma elkezdtem hallgatni a Shrekes verzióját, Rufus Wainwright-tól. És ezek jutottak eszembe, amiket fent leírtam. Jó érzés, de egyben szomorú is. És ez is egy ilyen dolog lesz, hogyha meghallgatom majd legközelebb, akkor is ez fog eszembe jutni. Szeretem az ilyen dolgokat/dalokat/szagokat,illatokat, amik emlékeztetnek valamire. Mert mondjuk 10 év múlva is ugyanúgy emlékeztetni fognak. Fruzsi, ezt neked köszönhetem, hogy az osztályt és az azzal kapcsolatos érzéseket, emlékeket van mihez kötni. Köszönöm!
Ezek kicsit csöpögős dolgoknak tűnnek, meg egyszer már írtam róluk tudom. De most megint kicsit aktuális lett. Kevesebb egy óra múlva én 18 leszek, felnőtt elvileg. Szerencsére egy számon kívül semmi nem változik túlzottan az életemben.
A legjobb dolog gyereknek lenni. Persze erre akkor jövünk rá, amikor már nem vagyunk gyerekek, mert mikor még kicsik vagyunk, mindenki felnőtt akar lenni, mert annak mindent szabad. Nem kell iskolába járnia, és nem a szülők mondják meg hogy mit mikor hogyan miért csináljon. Gondoltuk mondjuk 10 évesen, vagy akármikor. Ha a 10 éves Ákos elolvasná ezt és meg is értené, hogy miről szól ez az írás, valószínűleg tök teljesen hülyének tartana. "Mégis ki az az idióta, aki iskolába akar járni?"-gondolná. De azt hiszem nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal. Biztosan nem lesz jó hogy vége lesz. Hova fogunk bejárni minden nap? Az egyetem nem hiszem hogy ennyire izgalmas dolog lenne. Pláne mert nem waldorf. :)
megpróbálok többet nem írni ilyesmiről. ennyi talán elég volt. csak néha feltörnek bennem nagyon ezek a dolgok...
És ez alatt a videó alatt ment ez a szám amit most hallgatok. Ma elkezdtem hallgatni a Shrekes verzióját, Rufus Wainwright-tól. És ezek jutottak eszembe, amiket fent leírtam. Jó érzés, de egyben szomorú is. És ez is egy ilyen dolog lesz, hogyha meghallgatom majd legközelebb, akkor is ez fog eszembe jutni. Szeretem az ilyen dolgokat/dalokat/szagokat,illatokat, amik emlékeztetnek valamire. Mert mondjuk 10 év múlva is ugyanúgy emlékeztetni fognak. Fruzsi, ezt neked köszönhetem, hogy az osztályt és az azzal kapcsolatos érzéseket, emlékeket van mihez kötni. Köszönöm!
Ezek kicsit csöpögős dolgoknak tűnnek, meg egyszer már írtam róluk tudom. De most megint kicsit aktuális lett. Kevesebb egy óra múlva én 18 leszek, felnőtt elvileg. Szerencsére egy számon kívül semmi nem változik túlzottan az életemben.
A legjobb dolog gyereknek lenni. Persze erre akkor jövünk rá, amikor már nem vagyunk gyerekek, mert mikor még kicsik vagyunk, mindenki felnőtt akar lenni, mert annak mindent szabad. Nem kell iskolába járnia, és nem a szülők mondják meg hogy mit mikor hogyan miért csináljon. Gondoltuk mondjuk 10 évesen, vagy akármikor. Ha a 10 éves Ákos elolvasná ezt és meg is értené, hogy miről szól ez az írás, valószínűleg tök teljesen hülyének tartana. "Mégis ki az az idióta, aki iskolába akar járni?"-gondolná. De azt hiszem nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal. Biztosan nem lesz jó hogy vége lesz. Hova fogunk bejárni minden nap? Az egyetem nem hiszem hogy ennyire izgalmas dolog lenne. Pláne mert nem waldorf. :)
megpróbálok többet nem írni ilyesmiről. ennyi talán elég volt. csak néha feltörnek bennem nagyon ezek a dolgok...
2010. március 29., hétfő
csak a zene kell.
Most éppen Zorba the Greek-et hallgatok. Mekkora zene ez már :D :D
Kicsit több mint 1 hete voltunk a civil rádióban, mint azt leírtam. Marha érdekes volt. Kb háromnegyed órát beszéltünk/zenéltünk, de én nagyon élveztem. Tökjó dolog ez a rádiózás. Szívesen csinálnám. A számok egészen jól sikerültek így akusztikusan. Nagyon jó, hogy ilyen dolgokban lehet részünk! :)
Erről a linkről le is lehet tölteni az egész műsort(köszönet érte Zajti Balázsnak).
Aztán a múlt héten volt 2 koncertünk is. Csütörtökön a filter klubban, este 21.30-kor. Azt hittem hogy jó lesz nagyon, de sajnos nem úgy sikerült ahogy elterveztük. A zenekar sem volt jó, a gitáromon is elszakadt egy húr, és az előző zenekartól kellett kérni egy elektro - akusztikusat. Nem tudom mit csináltam volna, ha nincsenek ott. Szóval az szerintem nem sikerült annyira jól, bár a hangulat és a közönség jó volt. Volt sok részeg ember, és ugráltak, táncoltak, nekik szerencsére tetszett :D Végül is az a lényeg. A közönségért játszunk, ha ők nem lennének, mi sem lennénk. ez akkor tudatosodott bennem, amikor a legeslegutolsó szám után is még visszahívtak minket. Akkor ott arra gondoltam, hogy jajj nemár, ez így már erőltetett meg stb. De annyira mondták, hogy játszunk még, hogy játszottunk. Oké, a wish you were here sztem nagyon rossz volt: hamisak voltak a gitárok és én is elrontottam az akkordokat. De utána lezártuk a rock n roll music-al, ami nagyon jól bevált.
A hely amúgy egy ilyen pinceklub volt, vagy nem tudom minek nevezzem. Nem egy művház, ez tény. De hozzá kell szoknunk az ilyen kis klubokhoz, mert ha csinálni akarjuk, akkor sokat fogunk még ilyen helyeken játszani(remélem legalábbis...)
Aztán szombaton a bazáron játszottunk a platánfa alatt. Az előrejelzések ellenére szerencsére jó idő volt, még a Nap is kisütött! Több ember volt, de inkább felnőttek és hát nem volt akkora ugrálás, meg táncolás. (Azért azt mondjuk láttam mikor Balázsbácsi rokizott a Békés Annával :) )
De ez sokkal jobban sikerült ez a koncert mint a csütörtöki. Természetesen itt is voltak olyan hibák, amik fogalmam sincs hogy miért vannak sajnos. De mind1, nem fogok már ezen problémázni, jól éreztem magam a koncerten. A csütörtökin nem annyira, ott kb fapofával álltam végig, nem is volt olyan jó, a bazáron meg élveztem az egészet. A felnőtt farsangnál és a waldorfesztes fellépésnél is ez volt a helyzet. Előbbinél izgultam és nem élveztem a zenét, míg utóbbinál fordítva volt.
Nekem mindkét esetben a 2. tetszett jobban. A következő fellépés elvileg április 24-én lesz az óbudai bazáron. Az elég jó lesz: fellépünk a kórussal, a szólóesttel és a zenekarral is. Addig is kéne még valamilyen koncert, valamilyen klubban kb. Jó lenne szerintem.
Mostantól saját számokra kéne ráállni, illetve a mostaniakat tökéletesíteni. De azért szerintem egy-két új számot be lehetne venni. Meglátjuk. :)
Kicsit több mint 1 hete voltunk a civil rádióban, mint azt leírtam. Marha érdekes volt. Kb háromnegyed órát beszéltünk/zenéltünk, de én nagyon élveztem. Tökjó dolog ez a rádiózás. Szívesen csinálnám. A számok egészen jól sikerültek így akusztikusan. Nagyon jó, hogy ilyen dolgokban lehet részünk! :)
Erről a linkről le is lehet tölteni az egész műsort(köszönet érte Zajti Balázsnak).
Aztán a múlt héten volt 2 koncertünk is. Csütörtökön a filter klubban, este 21.30-kor. Azt hittem hogy jó lesz nagyon, de sajnos nem úgy sikerült ahogy elterveztük. A zenekar sem volt jó, a gitáromon is elszakadt egy húr, és az előző zenekartól kellett kérni egy elektro - akusztikusat. Nem tudom mit csináltam volna, ha nincsenek ott. Szóval az szerintem nem sikerült annyira jól, bár a hangulat és a közönség jó volt. Volt sok részeg ember, és ugráltak, táncoltak, nekik szerencsére tetszett :D Végül is az a lényeg. A közönségért játszunk, ha ők nem lennének, mi sem lennénk. ez akkor tudatosodott bennem, amikor a legeslegutolsó szám után is még visszahívtak minket. Akkor ott arra gondoltam, hogy jajj nemár, ez így már erőltetett meg stb. De annyira mondták, hogy játszunk még, hogy játszottunk. Oké, a wish you were here sztem nagyon rossz volt: hamisak voltak a gitárok és én is elrontottam az akkordokat. De utána lezártuk a rock n roll music-al, ami nagyon jól bevált.
A hely amúgy egy ilyen pinceklub volt, vagy nem tudom minek nevezzem. Nem egy művház, ez tény. De hozzá kell szoknunk az ilyen kis klubokhoz, mert ha csinálni akarjuk, akkor sokat fogunk még ilyen helyeken játszani(remélem legalábbis...)
Aztán szombaton a bazáron játszottunk a platánfa alatt. Az előrejelzések ellenére szerencsére jó idő volt, még a Nap is kisütött! Több ember volt, de inkább felnőttek és hát nem volt akkora ugrálás, meg táncolás. (Azért azt mondjuk láttam mikor Balázsbácsi rokizott a Békés Annával :) )
De ez sokkal jobban sikerült ez a koncert mint a csütörtöki. Természetesen itt is voltak olyan hibák, amik fogalmam sincs hogy miért vannak sajnos. De mind1, nem fogok már ezen problémázni, jól éreztem magam a koncerten. A csütörtökin nem annyira, ott kb fapofával álltam végig, nem is volt olyan jó, a bazáron meg élveztem az egészet. A felnőtt farsangnál és a waldorfesztes fellépésnél is ez volt a helyzet. Előbbinél izgultam és nem élveztem a zenét, míg utóbbinál fordítva volt.
Nekem mindkét esetben a 2. tetszett jobban. A következő fellépés elvileg április 24-én lesz az óbudai bazáron. Az elég jó lesz: fellépünk a kórussal, a szólóesttel és a zenekarral is. Addig is kéne még valamilyen koncert, valamilyen klubban kb. Jó lenne szerintem.
Mostantól saját számokra kéne ráállni, illetve a mostaniakat tökéletesíteni. De azért szerintem egy-két új számot be lehetne venni. Meglátjuk. :)
2010. március 20., szombat
Már egy hete, hogy vége lett a diplomamunkáknak. De nehogy azt higgye bárki is, hogy már nincs tennivalóm. Edzésre járok, próbálunk a zenekarral, stb. Ma pl. benne leszünk a Civil rádióban, 4 órától lehet minket hallani a 98.0-n, vagy a www.civilradio.hu linken(bal alsó sarok, fekete kör alakú ikon: modem/szélessáv).
A műsor valószínűleg fent lesz az archívumukban, amint megtaláltam, egy tetszetős kis linket idedobok majd, és meg lehet hallgatni aki esetleg élőben nem tudta. Beszélgetés és zene lesz, felváltva. Ez egy marha nagy előrelépés, és egyben egy nagyon nagy (kiugrási)lehetőség, emellett pedig nagy élmény. Jövő héten koncert a Filter klubban, majd a tavaszi bazáron.
Amúgy ezen a héten még mindig volt egy kis tennivaló a diplomamunkákkal. Dani küldött egy másfél oldalas dokumentumot, tele szempontokkal és ezek szerint kellett értékelni az egész munkát. Egy kicsit mérges voltam, hogy még mindig nem tudjuk lezárni. A tanárok a csütörtöki konferencián beszélték át a dolgokat, hétfőn tudjuk meg a "végeredményt". Kíváncsi vagyok. Szerencsére nagyon jók a visszajelzések úgy összességében az egészről, ennek nagyon örülök. Talán nem volt hiábavaló az a sok munka. Értem ezt az egész osztályra, konzulensekre, meg mindenkire akik részt vettek benne.
Szóval nem telnek eseménytelenül a napjaim... Lassan el lehet kezdeni foglalkozni a színdarabbal, meg készülni az angol nyelvvizsgára/érettségire. 2 hónap. Te jó isten milyen közel van...
A műsor valószínűleg fent lesz az archívumukban, amint megtaláltam, egy tetszetős kis linket idedobok majd, és meg lehet hallgatni aki esetleg élőben nem tudta. Beszélgetés és zene lesz, felváltva. Ez egy marha nagy előrelépés, és egyben egy nagyon nagy (kiugrási)lehetőség, emellett pedig nagy élmény. Jövő héten koncert a Filter klubban, majd a tavaszi bazáron.
Amúgy ezen a héten még mindig volt egy kis tennivaló a diplomamunkákkal. Dani küldött egy másfél oldalas dokumentumot, tele szempontokkal és ezek szerint kellett értékelni az egész munkát. Egy kicsit mérges voltam, hogy még mindig nem tudjuk lezárni. A tanárok a csütörtöki konferencián beszélték át a dolgokat, hétfőn tudjuk meg a "végeredményt". Kíváncsi vagyok. Szerencsére nagyon jók a visszajelzések úgy összességében az egészről, ennek nagyon örülök. Talán nem volt hiábavaló az a sok munka. Értem ezt az egész osztályra, konzulensekre, meg mindenkire akik részt vettek benne.
Szóval nem telnek eseménytelenül a napjaim... Lassan el lehet kezdeni foglalkozni a színdarabbal, meg készülni az angol nyelvvizsgára/érettségire. 2 hónap. Te jó isten milyen közel van...
2010. március 14., vasárnap
És akkor Zajti Balázsnak köszönhetően itt vannak a számok :)
1. Bécsi Állatkert
2. Fejlődéstan
3. Felfoghatatlan
4. Szemtelen Kezek
5. Újkor
Letöltés: jobb gomb és cél/link mentése más néven. :)
1. Bécsi Állatkert
2. Fejlődéstan
3. Felfoghatatlan
4. Szemtelen Kezek
5. Újkor
Letöltés: jobb gomb és cél/link mentése más néven. :)
a diplomamunkák után...
Ezen is túl vagyunk... Tényleg hihetetlen. Fura kettősség van bennem: egyfelől jó, hogy vége van, mert már nagyon fáradtak voltunk szerintem mindannyian. Ugyanakkor egy furcsa üresség is van most bennem. Nem kell többet dolgozni rajta, készülni rá stb. Ami az elmúlt fél évben a mindennapok részévé vált, annak most vége. Talán a legnagyobb próbatétel volt ez ebben az évben és mi túl vagyunk rajta, megcsináltuk. És megint csak tudatosodott bennem az, hogy mennyi idő van hátra. Én nem tudom, hogy más osztályokban, más iskolákban hogy van ez a dolog, de én nem várom azt, hogy vége legyen a sulinak. Nem tudom milyen lesz, hogy nem kell minden nap bemenni és nem fogok minden nap találkozni azokkal, akikkel 13 évig igen. Nyilván lesz egyetem, meg el fogom foglalni magam, meg új közösség és össze fogunk még járni, de akkor is. Talán ezért jó a waldorf. Ha egy osztály egybe marad, akkor a 13 év végére összekovácsolódnak teljesen(ehhez nyújt segítséget ugye egy szólóest, egy cd felvétel, vagy egy színdarab, stb. :) ), jobban szerintem mint mondjuk egy másik iskolában, ahol mondjuk csak 4 évig. Bár soha nem jártam másik iskolába, szóval nem tudhatom biztosan. De ezt gondolom.
Megtehettem volna, hogy átmegyek másik iskolába, mert jelentkeztem valahova 8. végén, fel is vettek. De én mégsem akartam elmenni, nem tudtam elszakadni az osztálytól. És mennyire jó döntés volt... Szólóestek, cd, zenekar, kurvajó osztálykirándulások és még sorolhatnám.
Az előadásomról meg csak annyit, hogy szerintem azon kívül, hogy fel alá járkáltam én nem éreztem hibát, mármint úgy sikerültek a dolgok ahogy elterveztem. Akik látták majd értékelik, hogy milyen volt.
Az valószínűleg nagyon zavaró volt, hogy járkáltam, de nem tudtam egy helyben maradni. Nem tudom miért, pedig nem is izgultam. A számok egyébként hamarosan fel lesznek töltve, meg lehet majd hallgatni őket. Most egyenlőre pihenek, pihenünk, átbeszéljük az előadásokat, aztán jöhet a színdarab majd valamikor :)
Megtehettem volna, hogy átmegyek másik iskolába, mert jelentkeztem valahova 8. végén, fel is vettek. De én mégsem akartam elmenni, nem tudtam elszakadni az osztálytól. És mennyire jó döntés volt... Szólóestek, cd, zenekar, kurvajó osztálykirándulások és még sorolhatnám.
Az előadásomról meg csak annyit, hogy szerintem azon kívül, hogy fel alá járkáltam én nem éreztem hibát, mármint úgy sikerültek a dolgok ahogy elterveztem. Akik látták majd értékelik, hogy milyen volt.
Az valószínűleg nagyon zavaró volt, hogy járkáltam, de nem tudtam egy helyben maradni. Nem tudom miért, pedig nem is izgultam. A számok egyébként hamarosan fel lesznek töltve, meg lehet majd hallgatni őket. Most egyenlőre pihenek, pihenünk, átbeszéljük az előadásokat, aztán jöhet a színdarab majd valamikor :)
2010. március 11., csütörtök
Továbbra is aggódom az előadás miatt. Elpróbáltam már szerintem kb 3x, de úgy érzem, mintha még semmit nem csináltam volna.
A mai előadók után egy kicsit kétségbe estem, mert nehéz lesz megütni ezt a szintet... Már csak 2 nap és vége. Aztán meg már csak 3 és fél hónap... Ketyeg az óra.
A dalok valószínűleg fel lesznek téve ide valamilyen formában. Még nem tudom, hogy megmutassam e az összeset az előadáson, mert akkor jóval több lesz mint 35 perc. Úgy gondolom, hogy meghallgatni meg lehet a dalt többször, de elmondani amit gondolok stb, azt csak egyszer. Még gondolkozom.
A mai előadók után egy kicsit kétségbe estem, mert nehéz lesz megütni ezt a szintet... Már csak 2 nap és vége. Aztán meg már csak 3 és fél hónap... Ketyeg az óra.
A dalok valószínűleg fel lesznek téve ide valamilyen formában. Még nem tudom, hogy megmutassam e az összeset az előadáson, mert akkor jóval több lesz mint 35 perc. Úgy gondolom, hogy meghallgatni meg lehet a dalt többször, de elmondani amit gondolok stb, azt csak egyszer. Még gondolkozom.
2010. március 4., csütörtök
diplomamunka...
Hihetetlen ez a diplomamunka... Nem tudok nyugodt szívvel leülni pl. filmezni, vagy mást csinálni, mert ott van a háttérben a gondolat, hogy !!!DIPLOMAMUNKA!!! és ez nem hagy nyugodni. Érzem, hogy valamit kéne csinálni. Annyira jó lesz már túl lenni rajta... Iszonyatosan fárasztó és leterhelő a dolog, ha az ember foglalkozik vele. Hétvégén fel kell venni a számokat és addig, meg utána az előadással kell foglalkozni, megtervezni, hogy milyen számokat akarok lejátszani és melyiket énekelni. De az az igazság, hogy én szívem szerint az összeset lejátszanám, csak akkor meg nem tudom, hogy milyen utána még mondjuk énekelni is. Illetve még az írásos rész sem teljesen jó... Jajj basszus annyi tennivaló van...
Ez az egész láthatatlanul ott van a levegőben, meg bennünk is és amikor egy kicsit gondolkozni kezd az ember, mondjuk buszon, egyből ez jut az eszébe és elkezdi nyomasztani kegyetlenül. Remélem a színdarabunk nem lesz ennyire fárasztó. Az még ráadásul vicces is lesz, szóval remélem, hogy jól fogunk szórakozni. Remélem nem írtam le sokszor azt hogy remélem. Nem fogom többször.
Ez az egész láthatatlanul ott van a levegőben, meg bennünk is és amikor egy kicsit gondolkozni kezd az ember, mondjuk buszon, egyből ez jut az eszébe és elkezdi nyomasztani kegyetlenül. Remélem a színdarabunk nem lesz ennyire fárasztó. Az még ráadásul vicces is lesz, szóval remélem, hogy jól fogunk szórakozni. Remélem nem írtam le sokszor azt hogy remélem. Nem fogom többször.
2010. február 28., vasárnap
WALDORFeszt '10
Aztarohadtélet... Mekkora fesztivál volt ez basszus. Nagyon nagyon jó volt. Minden tekintetben nagyon jól sikerült. Aki jól akarta érezni magát az nagyon jól érezte. Célzok itt a debreceniekre, akik úgy tűnt csak kötelességből vannak itt. Végig szenvedtek és ráadásul a koncertek előtt elmentek. De nem érdekel, nem tudták elrontani a mi szórakozásunkat. Az óbudaiaktól jöttek sokan pénteken, velük buliztunk. Nem voltunk sokan, de pont elég volt. Sokkal többet már a suli sem bírt volna szerintem. Nem aludtam túl sokat szóval másnap eléggé ki voltam ütve, de a koncertekre felpörögtem. Éshát ugye jött a Yolk. Nagyon régóta készültünk már erre a koncertre, mindig mondtuk: na majd a fesztiválon. Ismét voltak hibák, de most nem fogom sorolni őket, mert nem érdekel. Nagyon élveztem az egészet és úgy vettem észre, hogy a közönség is. Remélem. Ez a lényeg. Remélem hamarosan lesz újabb koncertünk. Kár hogy vége. Miért van az, hogy a jó dolgok gyorsan eltelnek, a rossz, unalmas dolgok pedig lassabban... Lehetne fordítva is... Amúgy eléggé durván repül az idő. Ez az év eddig nagyon gyorsan telik. Nem akarom, hogy vége legyen...
A mai ébredés meg elég nehézkes volt. Nem sikerült maximálisan kialudni magamat, de nem lehetett már többet, mert van egy-két tennivaló sajnos. Diplomamunkázni kellene például és megírni egy önéletrajz-szerű irományt, ha akarok jelentkezni az amerikai pályázatra. Természetesen ezzel is kifutottam az időből, csakúgy mint a diplomamunkával. Jövő héten stúdió... Kíváncsi leszek. Egy picit aggódom, többek között azért, mert beteg vagyok... Azt akarom, hogy jól sikerüljön.
A mai ébredés meg elég nehézkes volt. Nem sikerült maximálisan kialudni magamat, de nem lehetett már többet, mert van egy-két tennivaló sajnos. Diplomamunkázni kellene például és megírni egy önéletrajz-szerű irományt, ha akarok jelentkezni az amerikai pályázatra. Természetesen ezzel is kifutottam az időből, csakúgy mint a diplomamunkával. Jövő héten stúdió... Kíváncsi leszek. Egy picit aggódom, többek között azért, mert beteg vagyok... Azt akarom, hogy jól sikerüljön.
2010. február 22., hétfő
Valami véget ért, valami fáj…
Tegnap volt az utolsó szólóestes előadás. Mármint ami így a fő előadásokat illeti, hiszen elvileg lesznek még koncertek, pl. Óbudán, ahol a Yolkkal is szeretnénk fellépni. Ma reggel félálomban gondolkoztam erről a dologról és elhatároztam, hogy leírom ezt is.
Megint eltelt egy év. Szalad az idő, alig bírunk lépést tartani vele. Vége van a szólóestnek is, ami a sok viszontagsággal együtt, nagyon jól sikerült. Igaz a tegnapi váci koncert nem volt az igazi, én sem voltam a toppon, az erősítőkkel is megint csak a baj volt. De az vigasztal, hogy a pénteki koncert az jól sikerült.
Szerettem és élveztem csinálni ezt az egészet, mert zenélhettem. Az meg boldoggá tesz ha zenélhetek.
Ha belegondolunk, mennyi minden dolog történt, amik által eljutottunk idáig… Kellett ehhez egy osztálykirándulás a bécsi waldorf iskolába. Az ottani osztály csinált ilyen szólóestet, melyben segítettünk, részt vettünk, innen jött az ötlet, hogy mi is csináljunk egyet. De hát úristen, már ennek is 2 éve. Aztán kellett egy zseniális, zenetanár, a mi Balázs bácsink, aki küzd, foglalkozik velünk, bíztat ha kell és leszid ha mondjuk rosszkor gitározok. És meggyőzi az embereket, hogy énekeljenek, még akkor is, ha esetleg nincs olyan jó hangjuk. Mert hát ennek nem ez a lényege, hogy kinek mennyire jó hangja van, mennyire jó az előadás és én ezt csak idén értettem meg, amikor félig meddig kívülről figyeltem a dolgokat. Elképesztő összetartó ereje van ennek. Összekovácsolódik egy közösség még jobban. Talán most először igazán. Ahogy a sok próbán, majd a koncerten egymást hallgatják, a diákok, drukkolnak egymásnak, szorítanak egymásért. Ahogy az egész osztály a függöny mögött állva hallgatja az éppen műsoron lévő dalt, és kivétel nélkül mindenki énekel, lélekben az előadóval van, odafigyel rá. Majd amikor vége van a dalnak, mindenki gratulál, akárhogy is sikerült. Mert hiszen megcsinálta. Kiállt több száz ember elé és elénekelt egy dalt. Egy olyan ember aki még mondjuk soha életében nem lépett színpadra hasonló szerepkörben, pláne ennyi ember előtt. És ez a nagy dolog, nem az, hogy milyen jól énekelt. Az senkit sem érdekel. Kivéve az ilyen maximalista hülyéket, mint amilyen én vagyok. Mert a szülő sem a teljesítményt nézi. Hanem könnyes szemmel hallgatja gyerekét, aki talán hamisan énekel, de nem érdekli. Hiszen kiállt és átlépte ezt a hatalmas akadályt és egy másik alkalommal már nem lesz benne akkora gátlás, ha színpadra kell állnia. Már nem csak a zuhany alatt fog énekelni, hanem mondjuk a folyosón, vagy az osztályban is. Sok emberről kiderült, hogy milyen jó hangja is van, csak eddig nem tudtuk, mert nem mert énekelni.
A felkészülés során a mentor is sokat segít, noszogat minket, hatalmas szerepe van neki is. Óriási csapatmunka ez az egész project és a csapat minden tagjára/részére szükség van ahhoz, hogy sikeres legyen. És sikeres is lesz, dugig tömött nézőtér fogadja az énekeseket minden előadáson… Aztán koncert után jön a megkönnyebbülés, hogy vége van.
Vagy nem is megkönnyebbülés? Nekem nem az volt. Én tavaly nagyon szerettem csinálni, több dalt is választottam és nagyon elkeserítő volt, hogy vége van. Sokszor előadtam volna még. Most is így vagyok vele és most is szomorú vagyok.
Jövőre nem lesz szólóest, majd csak 2 év múlva. Remélem részese lehetek annak is valamilyen úton/módon. De hát ki tudja, hogy mi lesz 2 év múlva…
Megint eltelt egy év. Szalad az idő, alig bírunk lépést tartani vele. Vége van a szólóestnek is, ami a sok viszontagsággal együtt, nagyon jól sikerült. Igaz a tegnapi váci koncert nem volt az igazi, én sem voltam a toppon, az erősítőkkel is megint csak a baj volt. De az vigasztal, hogy a pénteki koncert az jól sikerült.
Szerettem és élveztem csinálni ezt az egészet, mert zenélhettem. Az meg boldoggá tesz ha zenélhetek.
Ha belegondolunk, mennyi minden dolog történt, amik által eljutottunk idáig… Kellett ehhez egy osztálykirándulás a bécsi waldorf iskolába. Az ottani osztály csinált ilyen szólóestet, melyben segítettünk, részt vettünk, innen jött az ötlet, hogy mi is csináljunk egyet. De hát úristen, már ennek is 2 éve. Aztán kellett egy zseniális, zenetanár, a mi Balázs bácsink, aki küzd, foglalkozik velünk, bíztat ha kell és leszid ha mondjuk rosszkor gitározok. És meggyőzi az embereket, hogy énekeljenek, még akkor is, ha esetleg nincs olyan jó hangjuk. Mert hát ennek nem ez a lényege, hogy kinek mennyire jó hangja van, mennyire jó az előadás és én ezt csak idén értettem meg, amikor félig meddig kívülről figyeltem a dolgokat. Elképesztő összetartó ereje van ennek. Összekovácsolódik egy közösség még jobban. Talán most először igazán. Ahogy a sok próbán, majd a koncerten egymást hallgatják, a diákok, drukkolnak egymásnak, szorítanak egymásért. Ahogy az egész osztály a függöny mögött állva hallgatja az éppen műsoron lévő dalt, és kivétel nélkül mindenki énekel, lélekben az előadóval van, odafigyel rá. Majd amikor vége van a dalnak, mindenki gratulál, akárhogy is sikerült. Mert hiszen megcsinálta. Kiállt több száz ember elé és elénekelt egy dalt. Egy olyan ember aki még mondjuk soha életében nem lépett színpadra hasonló szerepkörben, pláne ennyi ember előtt. És ez a nagy dolog, nem az, hogy milyen jól énekelt. Az senkit sem érdekel. Kivéve az ilyen maximalista hülyéket, mint amilyen én vagyok. Mert a szülő sem a teljesítményt nézi. Hanem könnyes szemmel hallgatja gyerekét, aki talán hamisan énekel, de nem érdekli. Hiszen kiállt és átlépte ezt a hatalmas akadályt és egy másik alkalommal már nem lesz benne akkora gátlás, ha színpadra kell állnia. Már nem csak a zuhany alatt fog énekelni, hanem mondjuk a folyosón, vagy az osztályban is. Sok emberről kiderült, hogy milyen jó hangja is van, csak eddig nem tudtuk, mert nem mert énekelni.
A felkészülés során a mentor is sokat segít, noszogat minket, hatalmas szerepe van neki is. Óriási csapatmunka ez az egész project és a csapat minden tagjára/részére szükség van ahhoz, hogy sikeres legyen. És sikeres is lesz, dugig tömött nézőtér fogadja az énekeseket minden előadáson… Aztán koncert után jön a megkönnyebbülés, hogy vége van.
Vagy nem is megkönnyebbülés? Nekem nem az volt. Én tavaly nagyon szerettem csinálni, több dalt is választottam és nagyon elkeserítő volt, hogy vége van. Sokszor előadtam volna még. Most is így vagyok vele és most is szomorú vagyok.
Jövőre nem lesz szólóest, majd csak 2 év múlva. Remélem részese lehetek annak is valamilyen úton/módon. De hát ki tudja, hogy mi lesz 2 év múlva…
Szólóest 1
02.20.
Az egész heti kemény próbák után elérkezett a nagy nap. De előtte még el kellett mennünk kispestre is fellépni. A közönség furán fogadta a dolgokat úgy éreztem, de a koncert bemelegítésnek szerintem teljesen jó volt. Egy fő-főpróba volt, ahol mind a zenekar, mind pedig az énekesek rájöttek, hogy kell csinálni egy-két dolgot, amit majd a nagy előadáson másképp csinálnak. Zenekari részen, szerintem jól teljesítettünk. Bár most már kezd elegem lenni abból, hogy bármennyit gyakorlok, bármennyire is jól megy egy szám a próbákon, előadáson mindig becsúszik egy-két baki. Amatőr hibák. A többieken nem veszek észre ilyesmit, de lehet ez csak azért van, mert nem figyelek. Abbahagyhatnám már.
Szóval elérkezett a péntek. Délelőtt volt egy előadás, az iskolának, bemutató jellegű, kedvcsináló annak aki még nem tudja, hogy el akar e jönni. Kevés számot játszottunk, de úgy érzem azok jól sikerültek. A hibák itt is előjöttek, pl. sípolt a kábel, visított az erősítő. Na ezen jól felidegesítettem magamat. Miért történnek ilyenek? Egyébként a Heartbeats, ami egyik személyes kedvencem, nagyon jól sikerült. Előtte a gyakorláson játszottuk el először úgy, hogy jól ment. Valaki odajött hozzám és megkérdezte, hogy mennyit gyakoroltam ezt a számot? Mire én azt válaszoltam, hogy sokat. És ha belegondolok, tényleg nagyon sokat gyakoroltam. De úgy érzem meg lett az eredménye.
Aztán a nézők előtt meg tökéletes volt. Egy kicsit közvetlenebb lett a dal azzal, hogy a színpad szélére ültünk le a Márkkal, egymás mellé, lábunk lelógott, sötét volt, a reflektorok ránk irányítva. Szerintem nagyon jó volt.
Az esti előadás előtt egy picit izgultam. De mikor elkezdődött, elmúlt. A dalok végig nagyon jól sikerültek, a Heartbeats, megint nagyon jó volt. A szünetben többen is megdicsérték, hogy milyen jó volt.
De ez a koncert sem maradhatott el hibák nélkül. A Lonely Day-ben a zúzós résznél felhangosítottam a pedált, aztán mikor visszakapcsoltam, nagyon hangos volt. Le kellett halkítani és ezért meg elrontottam. Bár azt mondták, hogy nem lehetett észrevenni.
Ettől eltekintve, szerintem az egész zenekar és az összes énekes nagyon kitett magáért, én is nagyon jól éreztem magam, élveztem a dolgot. Vasárnap még 1 koncert vár ránk Vácon, remélem az is legalább ilyen jó lesz.
Most hogy visszaolvasom, rá kell hogy döbbenjek, mennyire nem tudom magam tartani az elhatározásomhoz. Az előző bejegyzésben írtam le, hogy élvezni kéne a koncerteket és nem elégedetlenkedni. Mondjuk itt kicsit nagyobb volt a tét azt hiszem, de ettől függetlenül lehetnék elégedett. Az is vagyok. Az a pénteki koncert nagyon jól sikerült. :)
Az egész heti kemény próbák után elérkezett a nagy nap. De előtte még el kellett mennünk kispestre is fellépni. A közönség furán fogadta a dolgokat úgy éreztem, de a koncert bemelegítésnek szerintem teljesen jó volt. Egy fő-főpróba volt, ahol mind a zenekar, mind pedig az énekesek rájöttek, hogy kell csinálni egy-két dolgot, amit majd a nagy előadáson másképp csinálnak. Zenekari részen, szerintem jól teljesítettünk. Bár most már kezd elegem lenni abból, hogy bármennyit gyakorlok, bármennyire is jól megy egy szám a próbákon, előadáson mindig becsúszik egy-két baki. Amatőr hibák. A többieken nem veszek észre ilyesmit, de lehet ez csak azért van, mert nem figyelek. Abbahagyhatnám már.
Szóval elérkezett a péntek. Délelőtt volt egy előadás, az iskolának, bemutató jellegű, kedvcsináló annak aki még nem tudja, hogy el akar e jönni. Kevés számot játszottunk, de úgy érzem azok jól sikerültek. A hibák itt is előjöttek, pl. sípolt a kábel, visított az erősítő. Na ezen jól felidegesítettem magamat. Miért történnek ilyenek? Egyébként a Heartbeats, ami egyik személyes kedvencem, nagyon jól sikerült. Előtte a gyakorláson játszottuk el először úgy, hogy jól ment. Valaki odajött hozzám és megkérdezte, hogy mennyit gyakoroltam ezt a számot? Mire én azt válaszoltam, hogy sokat. És ha belegondolok, tényleg nagyon sokat gyakoroltam. De úgy érzem meg lett az eredménye.
Aztán a nézők előtt meg tökéletes volt. Egy kicsit közvetlenebb lett a dal azzal, hogy a színpad szélére ültünk le a Márkkal, egymás mellé, lábunk lelógott, sötét volt, a reflektorok ránk irányítva. Szerintem nagyon jó volt.
Az esti előadás előtt egy picit izgultam. De mikor elkezdődött, elmúlt. A dalok végig nagyon jól sikerültek, a Heartbeats, megint nagyon jó volt. A szünetben többen is megdicsérték, hogy milyen jó volt.
De ez a koncert sem maradhatott el hibák nélkül. A Lonely Day-ben a zúzós résznél felhangosítottam a pedált, aztán mikor visszakapcsoltam, nagyon hangos volt. Le kellett halkítani és ezért meg elrontottam. Bár azt mondták, hogy nem lehetett észrevenni.
Ettől eltekintve, szerintem az egész zenekar és az összes énekes nagyon kitett magáért, én is nagyon jól éreztem magam, élveztem a dolgot. Vasárnap még 1 koncert vár ránk Vácon, remélem az is legalább ilyen jó lesz.
Most hogy visszaolvasom, rá kell hogy döbbenjek, mennyire nem tudom magam tartani az elhatározásomhoz. Az előző bejegyzésben írtam le, hogy élvezni kéne a koncerteket és nem elégedetlenkedni. Mondjuk itt kicsit nagyobb volt a tét azt hiszem, de ettől függetlenül lehetnék elégedett. Az is vagyok. Az a pénteki koncert nagyon jól sikerült. :)
Az első koncert
2010.02.15
Hétvégén megvolt az első két koncertünk a The Yolk nevű formációval :D Pénteken az euritmia teremben, aztán szombaton a felnőtt farsangon a kastélyban. Mondanom sem kell melyik volt a jobb, természetesen a felnőtt farsangos.
11-kor – főműsoridőben – kezdődött a koncert. Nagyon jó volt zenélni ennyi ember előtt. Igaz akadtak kisebb-nagyobb hibák. Ez akkor eléggé lelombozott,mármint a saját hibám, de így utólag visszagondolva nem volt annyira gáz. Belefér J Ez csak jobban felspanol a fesztiválra, hogy megmutassam/megmutassuk, hogy még ennél jobban is tudok/tudunk játszani. Meg egyébként is, most, hogy így visszagondolok, lehet hogy rohadt szánalmas már, hogy folyton így állok hozzá a dolgokhoz, meg nem tudok elégedett lenni semmivel. Nekem is sokkal jobb lenne, ha nem úgy jövök le a színpadról, hogy „jajjdeszar volt”, hanem úgy, hogy ez igen b..meg, ezt megtoltuk. Szóval a fesztivál után történjen bármi, így fogok lejönni. Zenéltünk egy jót, sok ember előtt és élveztük. Ha nem így lesz, valaki leüt remélem.
Amúgy szombat óta folyamatosan a koncert, vagy a fesztivál körül jár az agyam. Tegnap este nem tudtam elaludni, pedig nagyon fáradt voltam. Gondolkoztam össze-vissza mindenről. Miket fogunk játszani, hogyan, mikor, ki és miket fog mondani stb. stb. Szóval nagyon várom már a fesztivált. De mondjuk addig még 4 szólóest koncertet le kell tolni. Kemény lesz.
Remélem sok helyen tudunk fellépni pl. a nyár folyamán. Addig is lesznek még fellépések a fesztivál után, a kispestiek mondták, hogy a sulijukba leszerveznek egy koncertet, meg áprilisban lesz a Szent György-napi bazárban is szeretnénk fellépni. Ehhez még meg kell írni egy levelet, de ez nem hiszem hogy akadály lenne. Ha most megkérdezné mondjuk egy újságíró, hogy mi a mottóm, vagy valami ilyesmi, ezt válaszolnám valószínűleg: „Nekem a zene a zene a zene a zene kell…”
Miért...?
Első Yolk-os koncertünk után úgy döntöttem, hogy elkezdek egy naplót írni a zenekar történéseiről, hogy majd visszatekintek később. Aztán úgy gondoltam, hogy írok a szólóestről is kicsit, mert az is zene, végül pedig arra jutottam, hogy legyen blog és akkor ha valamiről írni akarok, akkor azt itt meg tudom tenni. Mert csomó mindenről gondolkodik az ember, de ha leírja így naplószerűen, mintha másnak magyarázná, mesélné, akkor az írónak is egy más nézőpontba kerül a dolog és ez szerintem jó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)