Szólóest 1

02.20.

Az egész heti kemény próbák után elérkezett a nagy nap. De előtte még el kellett mennünk kispestre is fellépni. A közönség furán fogadta a dolgokat úgy éreztem, de a koncert bemelegítésnek szerintem teljesen jó volt. Egy fő-főpróba volt, ahol mind a zenekar, mind pedig az énekesek rájöttek, hogy kell csinálni egy-két dolgot, amit majd a nagy előadáson másképp csinálnak. Zenekari részen, szerintem jól teljesítettünk. Bár most már kezd elegem lenni abból, hogy bármennyit gyakorlok, bármennyire is jól megy egy szám a próbákon, előadáson mindig becsúszik egy-két baki. Amatőr hibák. A többieken nem veszek észre ilyesmit, de lehet ez csak azért van, mert nem figyelek. Abbahagyhatnám már.
Szóval elérkezett a péntek. Délelőtt volt egy előadás, az iskolának, bemutató jellegű, kedvcsináló annak aki még nem tudja, hogy el akar e jönni. Kevés számot játszottunk, de úgy érzem azok jól sikerültek. A hibák itt is előjöttek, pl. sípolt a kábel, visított az erősítő. Na ezen jól felidegesítettem magamat. Miért történnek ilyenek? Egyébként a Heartbeats, ami egyik személyes kedvencem, nagyon jól sikerült. Előtte a gyakorláson játszottuk el először úgy, hogy jól ment. Valaki odajött hozzám és megkérdezte, hogy mennyit gyakoroltam ezt a számot? Mire én azt válaszoltam, hogy sokat. És ha belegondolok, tényleg nagyon sokat gyakoroltam. De úgy érzem meg lett az eredménye.
Aztán a nézők előtt meg tökéletes volt. Egy kicsit közvetlenebb lett a dal azzal, hogy a színpad szélére ültünk le a Márkkal, egymás mellé, lábunk lelógott, sötét volt, a reflektorok ránk irányítva. Szerintem nagyon jó volt.
Az esti előadás előtt egy picit izgultam. De mikor elkezdődött, elmúlt. A dalok végig nagyon jól sikerültek, a Heartbeats, megint nagyon jó volt. A szünetben többen is megdicsérték, hogy milyen jó volt. 
De ez a koncert sem maradhatott el hibák nélkül. A Lonely Day-ben a zúzós résznél felhangosítottam a pedált, aztán mikor visszakapcsoltam, nagyon hangos volt. Le kellett halkítani és ezért meg elrontottam. Bár azt mondták, hogy nem lehetett észrevenni.
Ettől eltekintve, szerintem az egész zenekar és az összes énekes nagyon kitett magáért, én is nagyon jól éreztem magam, élveztem a dolgot. Vasárnap még 1 koncert vár ránk Vácon, remélem az is legalább ilyen jó lesz.

Most hogy visszaolvasom, rá kell hogy döbbenjek, mennyire nem tudom magam tartani az elhatározásomhoz. Az előző bejegyzésben írtam le, hogy élvezni kéne a koncerteket és nem elégedetlenkedni. Mondjuk itt kicsit nagyobb volt a tét azt hiszem, de ettől függetlenül lehetnék elégedett. Az is vagyok. Az a pénteki koncert nagyon jól sikerült. :)