Peti

Én nem tudok olyan jó verseket írni mint a többiek. de kikívánkozott belőlem valami, valahogy le kellett írnom. vagy valami zenét kellene írni.
Ez az egész felfoghatatlan. Az eszem tudja, de a többi érzékszervem nem tudja felfogni. Ezt nem lehet. Remélem hallja, látja mit csinálunk, miket gondolunk róla, és hogy érte sírunk. És ahogy a rajzán állt a szöveg, őt mindenki szerette. Azt a zenét hallgatom, amit szeretett. Sok közös kedvencünk volt, Rammsteinen vele voltam, és Metallicán is végig, mert elszakadtunk Balázstól. MSN-en vele beszélgettem szinte a legtöbbet. Ha nem volt elérhető, akkor is ott volt, ha ráírtam rögtön visszaírt. Mindig küldte a vicceket, a vicces képeket, videókat, sokat nevettem. Mindig tudott valami olyat mondani, ami megnevettetett engem, és másokat is. Nagy ajándék ez. Tesó volt. De soha nem felejtjük el, mindig velünk lesz, a viccei, a tettei, a versei, amin/amiken a mai napig nevetek. Soha nem fogom elfelejteni az utolsó viccet, az utolsó este mondott.
Bárcsak otthon maradt volna. Bárcsak ne történt volna ez meg. De ő elvégezte a feladatát. A sajátunk még ránk vár. Ő most jó helyen van, és fent nevetteti a többieket, mert itt lent már minden viccet elmondott.

És akkor itt van a vers, ami nem egy jó vers. Én nem tudom metaforákban leírni amit gondolok. Soha nem szerettem verset írni, de most valahogy úgy éreztem, jó lenne.

A Te utad máshová vezet,
ki tudja, ilyenkor ki merre mehet
tovább, test nélkül, de egészként,
bárcsak ilyen lehetnék én is zenészként.

Dalt rólad írnék folyton,
mert bánatomat a zenébe fojtom,
hisz felfogni ezt nem lehet,
mikor az élet tovább nem mehet.

Bárcsak szoríthatnám kezem, izgulhatnék érted,
az élet értelmét Te már biztosan érted.
Mi még itt vagyunk sokáig,
vagy csak ideig-óráig,
és amikor eljön a végzet,
Te már tudni fogod, nekünk bevégzett.

Kórustábor, pakolások. szar kedv.

Túl vagyunk egy kórustáboron, amihez megmondom őszintén nem sok kedvem volt. De aztán nagyon nagyon jó volt, hihetetlen jól éreztem magam. Az éneklések gyorsan elmentek, a dalok nagyon jók voltak, bár azért volt egy-két nehéz, és a társaság is zseniális volt. A 3. nap volt a holtpont, délután nagyon fáradt voltam már, és épp egy nagyon nehéz dalt néztünk, és már nagyon elegem volt. De ezen kívül nem volt semmi. Vettünk remek házi pálinkát, rengeteg sört ittunk, ping-pongoztunk, kirándultunk és természetesen énekeltünk, zenéltünk, és úgy érzem, hogy elég jól összekovácsolódtunk. Elég jó lezárása volt a nyárnak. Meg kell említenem még a helyet, hiszen Béren voltunk, a Thurnay lakban, ami egy nagyon jó hely! Szeretek ott lenni. Facebookon egyébként remek képeket lehet találni.
Erre így előtte nem gondoltam, de most azt mondom, hogy a nyár egyik (ha nem a legjobb) eseménye volt ez, és nagyon szívesen maradtam volna még. Dani ma megmondta, ő tudta hogy ez lesz, és hogy hihetetlen volt hallgatni a nyavalygásunkat. Egyébként arra kell rájönnöm, meg ezzel apa is szembesített már, hogy azok a dolgok lesznek a legjobbak, amiket abszolút nem vártál, nem akartad csinálni, hát ezzel is így volt. De vége lett, mint ahogy a nyárnak is egy csapásra, mind naptárilag, mind pedig időjárásilag is, hiszen tombol az ősz. Ami egyébként szintén elég idegesítő tényező, hogy szeptember elsején ilyen undorítóan fos takony idő van.

Pakolgattunk a suliban is keményen, 3 napot voltam bent én személy szerint, és elég jól kipofoztuk az új helyünket, bár van még meló... Ma meg évnyitó volt. Jó volt azért bent lenni, jó társaság van a gimnáziumban. És az, hogy nem vártam ezt az évet, az azért van, mert lejöttünk fentről a többiek közül, a nyüzsgésből, és mert érettségi, és mert utolsó év. Amúgy meg jó bejárni. És tök rossz volt látni, hogy lefestették az utolsó vacsoránkat, és már nem a miénk az a terem, nem fogunk oda bejárni többet, nem lesznek rendesen órák, csak közösen az ásokkal.

És ami még inkább elkeserít jelen pillanatban, az a Peti, hogy semmi biztosat nem tudunk, mikor lesz és hogyan lesz. Most elvileg az állapota annyira stabil, hogy átszállítják a váci kórházba, ami valljuk be, nem egy túl jó hely. Remélem minél hamarabb felépül és eljön velünk Görögországba év végén.
És ehhez a hangulathoz jön még a Road Trippin a red hot chilitől, ami egy elbaszottjó szám, most nagyon passzol.
Ja, és a legjobbat még nem is mondtam: holnapra meg kell mondanom, hogy miből és hogyan érettségizek :D De még halvány lila fingom sincs. Remélem megálmodom, vagy ilyesmi.