Ismét egy zene ihlette a bejegyzésemet. Talán valamelyik vb vagy eb vagy nem is tudom minek a zenéje volt, de mind1.
Azt hiszem ha meg lettek volna a képességeim hozzá, biztosan valamilyen sportot választottam volna hivatásként. Szerintem nincs annál jobb dolog, mint mikor elsőnek haladsz át a célvonalon valamiben, vagy a te góloddal nyer a csapat. Legszebb öröm a sportöröm, szokták mondani. Szerintem ez tényleg így van. Elképesztő lehet 80.000 ember előtt focizni: a jó megmozdulásokat megtapsolják, a góloknál felrobbannak. Mindenki ismer és (jó esetben) mindenki szeret is, vagy legalábbis sokan. Oké, hogy az egész életüket erre teszik fel, (és akár a gyerekkoruk is rámehet), de hát mindenben így kell tenni, különben semmit nem érünk el... Akkor nem lennének ilyen problémák, hogy mi az istent csináljak, milyen egyetemre menjek. :D Van egy dolog az életemben, amit imádok csinálni és kész. Erről szól az életem.
Ezek persze csak ábrándozások... nagyon keveseknek sikerül eljutni a csúcsra azok közül akik elindulnak egy ilyen úton. De azért érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna mondjuk, ha a focit hamarabb kezdem el csinálni, vagy a kajakot, vízilabdát nem hagyom abba a hülye edző miatt. Ki tudja, talán ha valamelyik nagyobb klubba sikerült volna járni, akár el is érhettem volna valamit. De ilyenkor már késő ezen filózni. Maradt az egyetem/főiskola aztán valami hülye munka. :D



Ez volt az a szám egyébként. :)