Vége lett a vizsgaidőszaknak is, bár nem teljesen úgy, ahogy elterveztem, mert némileg hosszabb lett, de aztán elég jól lett vége, jó lett az átlagom... Eddig a legjobb. Szóval burzsuj tanulmányi ösztöndíjas leszek most ha minden igaz :)))) Szóval mivel némileg hosszabb lett a vizsgaidőszak, a szünetem így csak másfél hetesre sikeredett, és abból is 5 nap a WNC (Winter National Congress) volt az AIESEC-el, amit mi szerveztünk, így keményen oda kellett tenni magunkat. De megérte. Régen kaptam ennyi pozitív visszajelzést valamiről, és nagyon-nagyon jól estek a kedves szavak. Igaz nem én voltam a főszervező, meg nem játszottam kiemelkedő szerepet semmiben, de ott voltam mindenhol, mint minden szervező, és meg is lett az eredménye. Nagyon szerették az emberek a konferenciát, és tényleg annyi pozitív visszajelzés volt, hogy teljesen feltöltődtem pozitív energiával !

Úgy gondoltam, hogy ez lesz az utolsó projectem az AIESEC-el, és  egy WNC szervezése, ami az egyik legnagyobb AIESEC-es konferencia, az nem kis dolog. Hála istennek minden jól sikerült, így az tervem is összejött, hogy a csúcson hagyom abba. Mert ez volt a legjobb élmény a másfél év alatt, és itt kell most abbahagyni, hogy teljesen pozitívan gondoljak vissza rá. Mert amúgy rá kellett jönnöm ezalatt az idő alatt, hogy nem nekem való ez a szervezet. A sok meeting, a gép előtt ülések, hogy sikerüljön megcsinálni egy cserét. Nem tudnám hosszú ideig csinálni... És ha belegondolok, 3 félévből 2 szervezős volt, a 3. végén meg megint szerveztem. Mert az inkább hozzám való, de erre még senki nem épített AIESEC-es karriert :)
Ennyi elég volt, tök sokat tapasztaltam, kapcsolatokat építettem ki, ami a jövőben hasznos lehet. És most tök laza órarendem van, több szabadidőm lesz :)

Azt hiszem a jó döntést hoztam.

U.i. Most már csak azt a döntést kell meghoznom, hogy melyik billentyűzetet vegyem meg a kiszemelt kettő közül, mert bármennyire is banálisnak tűnik, ez egy nagyon is fontos kérdés, és nehéz dűlőre jutni vele... :D

versek ismét

Találtam még verseket, amiket nem írtam ki. Mivel fecniken vannak, így inkább leírom őket, még ha gyengusok is.

Valami új

Új hold kelt föl, a Nap is más pályán mozog
Nem néznek rám mosolygó csillagok.
Mogorva, komplex képek halmazát vizslatom,
és már csak emlékeimben köszön vissza gondtalan gyermekkorom.

De mit is beszélek?! Tán bolond vagyok?
Hiszen bordáim mögött még mindig gyermek-szív dobog!
De a dobbanásokat új emberek hallják már,
és tudom: több dolog múlt el most, mint egy nyár.

Ebből egy dal is készült, amit talán 2x vagy 3x adtunk elő a Yolkkal. :)

Címtelen

Az idő itt van velem,
de gyorsan elszáll, én meg utána.
Csak megy, fut, először Velem,
Majd valakinek Bécs, másnak Szováta.

A felhőtlen, s tiszta eget elhagyjuk,
és ismeretlen, borús tájakon barangolunk.
Nincs már ismerős arc, kivel a világot kacagjuk,
S bár mosolygunk, tudjuk: ez nem igazi, csalunk.

Veszélyes dolog az önálló élet,
Aki azt hiszi egyszerű, erősen téved.
Én is tartok tőle, sőt... Félek...!
De volt már nagy akadály, s én még mindig élek...

2013/1

2013 első napján rögtön egy bejegyzéssel jelentkezem, rövid gondolatok megosztásával. Tervezem, hogy összeírom 2012 legemlékezetesebb mozzanatait, de ehhez hosszabb időre lesz szükségem, és vizsgaidőszak közepette az olyan, mint a fehér holló, de úgy tervezem, hogy a 3-i italismeret vizsgám után megteszem.

Ami eszembe jutott most az az, hogy marhára leterhelt vagyok mostanában. Jött egy ZH időszak, sokáig ébren maradások, reggel kelés, teljesítés a ZH-kon. Épphogy vége a ZH-nak, jön a vizsgaidőszak (az egy külön bejegyzést érdemelne szerintem, hogy mégis mi a faszért így csinálják, és mi a fasz értelme van ennek, de egyrészt megérteni úgysem fogom, akkor meg minek puffogjak rajta), ahol ismét folyton csak a tanulás, készülődés. Folyton teljesíteni kell, folyton képben kell lenni mindennel. Mostanában nem tudok ébren maradni egy bulin sem végig, mert bealszom... A 13 éves öcsém meg közli, hogy negyed 7-ig volt fent tegnap este, és még nem is volt álmos, én meg 2-kor már csak egy ágyat kívántam magamnak... Szép... Pedig nem vagyok még olyan öreg, hogy ne bírnám az éjszakázást, de emellett az életmód mellett egyszerűen lemerülnek az akkumulátorok...

Vajon mostantól ez lesz? Nem lenne az igazi...