érdekes, hogy ide csak olyan dolgokról írok, amik nyomasztanak, általában negatív dolgok. Illetve hát nem tudom hogy érdekes-e, mindenesetre így van.

Nem mondom, hogy felhőtlenül boldog vagyok mostanában. Általában a hétvégékből, a kórusokból, yolk próbákból, osztállyal, waldorfosokkal való találkozásokból merítek energiát ahhoz, hogy a főiskolán is kibírjam, ne legyek magam alatt stb. Mert hát mint mondtam, ott is vannak jófej emberek, de ők nem az igaziak. Ezek még felületes kapcsolatok, és sok idő, vagy legalábbis több kell ahhoz, hogy elmélyüljön, még jobb legyen.

A főiskolát egyébként biztos vagyok benne hogy kattos emberek vezetik.

1. Hogy vegyem fel úgy a vizsgáimat, ha még nem tudom, hogy miből kapok aláírást?
2. Hogy vegyem fel következő félévre a tárgyaimat, ha nem tudom, hogy miből mentem át vizsgán?
3. Hogy a büdös picsába gondolják, hogy az emberek szeretnek felkelni kurvakorán, és bemenni reggel 7-re? :D komolyan. Én ezt nem értem.

Hamarosan vizsgaidőszak. Szép lesz az biztos...

AIESEC:

Egyszer fent, egyszer lent érzem magam. Egyszer azt érzem, hogy annyira nem is akarom csinálni. De amikor ott állnak előttem az alumnik meg jelenlegi vezetőségi tagok és arról beszélnek, hogy mennyivel könnyebb így tanulni, diplomázni, vizsgázni, stb, akkor meg azt érzem, hogy jó helyen vagyok, ezt kell csinálni. De ehhez sok idő kell, sok időt kell rászánni ahhoz, hogy sikeres legyél az AIESEC-ben, eredményeket érjél el, fejlődjél. És ahhoz, hogy erre elég időt tudjak fordítani, olyanokról kellene lemondanom, amik miatt jól, jobban, még jobban, legjobban érzem magam a hétköznapokban, vagyis a fent említett zenélésekről, együttlétekről... Ezekből pedig sajnos nem szeretnék engedni...

A másik pedig, hogy egyre jobban látom, hogy mi vár engem ezen a munkaerőpiacon, meg nagybetűs életben, stb, és arra jöttem rá, hogy ez nekem nem biztos hogy kell. Nem biztos hogy kell az, hogy egy profitorientált világba kerüljek bele, ahol mindent csak azért csinálsz, hogy legyen pénzed, és ezért mindent megteszel. Álláskeresés, állásinterjúk, benyalások, megalázkodások, megalázások... Kell ez nekem? Kell ez nekünk?! Tényleg ebben akarok dolgozni? Sales, marketing, már a nevek sem magyarok... Üzleti világ... Kell a faszomnak az az igazság. :)
Kíváncsi vagyok, hány olyan ember van, aki imádja azt amit csinál, és nem számol vissza hétfőn reggel 9-kor, hogy mennyi van még hétvégéig. Mert ilyennel is találkoztam. Hát nekem ez nem keeeelll :) Nem tudom mit akarok.

érzések. igazság.

Sok minden van bennem. de mire eljutok odáig, hogy elmondjam ezeket, már elfelejtem, fel kéne venni a gondolataimat is.
Sok új élményem, tapasztalatom van, sok új impulzus ért szeptembertől fogva, amikor is egy teljesen új világba csöppentem bele. Azt gondoltam, hogy új társaság, új emberek, talán én is más leszek, más lesz a szerepem a társaságban. De rá kellett jönnöm, hogy ha te magad nem változol meg, a társaságban betöltött szereped is olyan lesz, amilyen a többi társaságban. Maradsz jó fej vagy humoros vagy gyökér vagy fasz. Nem akarok óriási közhelyeket puffogtatni, de inkább azért utáljanak, aki vagyok, mint hogy azért szeressenek, aki nem vagyok.
Van egy ember, akivel ha együtt voltam/vagyok, éreztem, hogy ez nem én vagyok. És egy vele eltöltött nap után, azt éreztem, hogy bazdmeg olyan szinten lefáradtam pszichikailag, hogy olyan nincs is. Könnyebb önmagadnak lenni... (Légy önmagad, mindenki más foglalt...)
Viszont más is van... Ez az egész főiskolás dolog annyira mű, annyira nem igazi... Mindent csak jópofival lehet elérni, benyalással. Így lehetsz HÖK-ös (hallgatói önkormányzat...), így lehetsz csopvez gólyatáborban. Én nem fogok benyalni senkinek azért, hogy tag legyek. Ez csak egy látszat, amit fenn akarnak tartani.
Azt érzem, hogy szerencsém van, hogy én gimnáziumban megtaláltam az igaz barátaimat, mert itt most nehéz dolgom lenne életre szóló barátságokat kötni. Bár beléptem az AIESEC-be, ez meg egészen jó kis közösség, hasonlít egy jó kis waldorfos közösséghez, ebben vannak lehetőségek.

Az elmúlt hetekben sokat voltam Fóton a Waldorfban. WVC próbákon, Yolkon, hóünnepeken. Pl. a december 10-i bazárra készülünk egy Ghymes számmal, és a 7. osztály fog benne énekelni. Baromi jó lesz ! Már most nagyon élvezem a munkát, teljes izgalommal tölt el a dolog, és a 7-es srácok előtt is izgultam, alig bírtam beszélni. Nem is gondolná az ember, ők talán jobban félnek tőlünk, de mégis baromira izgultam. De nagyon jó volt, jövő héten megyünk be újra.
Na de szóval: sokat voltam bent, és újra meg újra bebizonyosodik, és rájövök, hogy ez a társaság az igazi, akik adott esetben örülnek annak, hogy ott vagyok, és én is köztük érzem magam igazán jól. Ők az igaziak, és ez nem fog változni.
Aztán ott van a WVC. Mikor bent voltam a próbákon, majd az előadásokon, akkor jöttem rá, hogy basszamegajegesmedve, ez is kurvára hiányzik. Az, hogy ott álljak a függöny mögött, izgalom a hasamban, várakozás, félelem, szereplés, színpad, közönség, fények, zenék, függöny, előadás vége, gratulációk, öröm, ölelkezés. Megcsináltuk. Ez hiányzik, és hogy velük dolgozhassak. Bár ahogy észrevettem, elég göröngyös út vezetett nekik idáig, eddigi legnehezebb színdarabja volt ez a WVC-nek, és előtte és utána sem volt konfliktusoktól mentes a dolog, jelen pillanatban a társaságban az összhang sem az igazi. Erre én egy zenei párhuzamot szeretnék hozni: ha van egy akkordmenet, akkor előbb utóbb lesz egy olyan akkord, amiben nagy a feszültség, adott esetben disszonancia is felfedezhető, feszülnek a hangok, mindenki érzi, hogy itt bizony nem kóser a dolog, de aztán feloldódik a záróakkorddal, ami viszont gyönyörű. Úgyhogy ez lesz ezzel a társulattal is, lesz egy kis szünet, és király lesz. Nagy dolgok vannak még ebben.... Hiába mondják emberek, hogy kilépnek, vagy nem tudják, hogy itt lesznek e, de ha ez a dolog egyszer magába szippant, és ráérzel az ízére, akkor nem ereszt.
Nagy érzelmek szabadultak fel, sok minden előjött, voltak könnyek, bánattól és örömtől egyaránt. De emberek vagyunk, vannak érzelmeink. És ha valaki odáig jut, hogy könnyeket hullajtson valamiért, vagy valakiért, akkor azt nagyon nagy hatással volt rá az a dolog, vagy az a személy.

Lehet itt filozofálni sokat, de én egy olyan összegzés felé kanyarodnék, hogy a Waldorf a legkirályabb dolog ami valaha történt velem, és nem tudom mi lenne velem, mi lett volna belőlem, ha nem ide jártam volna. A zene, az emberek, életem meghatározó dolgai innen származnak, és ezek olyan dolgok, amiket nem akarok se abbahagyni, se elfelejteni életem végéig.
Sokszor mondták nekem, sokszor hallottam, hogy Waldorf után nehéz a főiskola. Így van, nehéz, mert utóbbi sokkal szarabb. Eddig 1 ZH hét volt, minden ZH-m sikerült, hamarosan vizsgaidőszak, majd ott is bizonyíthatok, bebizonyíthatom, hogy a Waldorf fasza dolog, és inkább előnyeim vannak abból, hogy oda jártam, mintsem hátrányaim... És legyen ez a végszó.

ha újrakezdhetném...

Vége van. Most már végérvényesen, nincs több mentség, nincs több feladat. Megvolt a bizonyítványosztás, megvolt az évzáró, nem vagyunk többé diákok, a Fóti Waldorf Iskola diákjai... De még mindig nem tudom felfogni, hogy ez az egész hogy is néz ki valójában. Egyik tanártól, egyik embertől sem köszöntem el úgy, mintha vége lenne. Volt, akitől el se köszöntem, mintha úgyis találkoznánk majd a jövő héten. Vagy szeptemberben. És remélhetőleg úgy is lesz, hiszen lesz egy Dzsungel Könyve, lesz Yolk, lesz szólóest, bár abban nem tudom még, hogy részt veszek e. De már nem mint waldorf diák, mert valamelyik idióta egyetemen fogok tespedni, és még nagyobb hülyeségeket tanulni, mint eddig. Már tavaly is féltem ettől, ami most van, de akkor sem éreztem, és most sem érzem át, hogy hogy is lesz ez. Egy teljesen ismeretlen érzés, új utak, új tapasztalatok, új emberek, (új barátok? ).

Azt hallottam valahol, hogy ha a vége nem jó, akkor az még nem a vége. Ez most nagyon nem jó, tehát nem lehet a vég, kell lennie folytatásnak...

időkezelés

Hogyan találjam meg az egyensúlyt a jelen és a jövő között? Hogy tudom élvezni a jelent úgy, hogy közben a jövőre is figyeljek? Hogy építsem a jövőmet úgy, hogy közben a jelent is kiélvezem maximálisan? Gondolok itt a tanulás, és az élvezetek(zenélés, kórus, foci stb.) közötti balanszra.

A fenti 3 mondat hülyeség, és felesleges filozofálgatásnak is tűnhet, és egész egyszerűen ki lehet(ett volna) küszöbölni. Méghozzá úgy, hogy elkezdek hamarabb tanulni, és akkor nem kell azon problémáznom, hogy 3 nap az mennyit elvesz a tanulásból, és mehetnék kórusra gond nélkül, meg járhatnék mondjuk táncra és gitárra keddenként. Mert tanulhattam volna hamarabb. De nem tettem, nem kezdtem el időben, mert hülyefasz voltam, és most ennek iszom a levét. Persze lesz májusban még egy gyönyörű írásbeli is, majd ott meglátjuk, hogy mennyire szívás a lazulás év közben. Ha középszinten érettségizik az ember akkor elég 1 hónap tanulás, emelt törinél nem. Sajnos...

Hétvégén elkezdtünk foglalkozni a Dzsungel Könyvével, és nagyon jó hangulatban telt szerintem az összejövetel, (próbának még nem nevezném) egymásra hangolódtunk, játszottunk, drámáztunk, hiszen sok új arc van WVC-ben. Nagyon jó lesz ezen dolgozni ezt már most látom, ugyanakkor valószínűleg nem lesz egyszerű dolgunk a zenével. De állok elébe, megcsináljuk. És nagyon jó lesz.

nem vagyok normális.

Ez egészen biztos. Emelt szintű történelem érettségi?? :D Keresgéltem kidolgozott emelt tételeket neten, majd ránéztem a csekély mennyiségű, szám szerint 20, középszintű szóbeli tételekre, és ez volt az első gondolatom. Nem vagyok normális.

menekülök.

Menekülök a társaságba, az iskolába. Hogy ne kelljen itthon lenni egyedül, és azon gondolkozni, hogy ez a szalagavató már nagyon a vége. Menekülök, hogy ez kimenjen a fejemből és visszarázódjak. Még van hátra 4 hónap. Az még sok idő. De mégis nagyon kevés.

Egyébként a szalagavató jó volt szerintem. Mindkettő, az ásoké és a miénk is. És örültem, hogy ennyire meghatódtak az ajándékunkon. :)

Vége van a jelentkezés körüli szarakodásnak is, leadtam a jelentkezést, és eldőlt, hogy emelt törit csinálok. Lehet hogy ezt még meg fogom bánni, vagy rosszul járok vele, de más lehetőség nem nagoyn van. Muszáj ahhoz hogy felvegyenek. Persze kérdés, hogy én valóban ezt akarom e. Ez azt hiszem majd csak ott fog kiderülni.
Emelt angolt is csinálok, de azt csak azért, mert nincs vesztenivalóm. Ha jó lesz, akkor kapok plusz pontokat, ha meg nem, akkor meg nem történik semmi, marad a tavalyi közép, ami elég jó lett.

Most már nincs nagy közös dolog amire készülünk, egy színdarab, vagy egy szólóest akármi. Ez a szalagavató volt az utolsó. Most már csak az érettségi van hátra. Aztán helószia pisztácia... ciao bella.
De lesz miért visszajönni, visszajárni. Szólóest (addigra megtanulok gitározni), Dzsungel könyve, Arni már nagyon gondolkozik mi hogy legyen. Szóval itt lesz a helyem jövőre is.

Vége a 2. próbaérettséginek. Ez most nem volt annyira megterhelő, mint az első. Valszeg azért, mert kevesebbet tanultam. :D De az eredményekre mondjuk annyira nem panaszkodom.
Úgy terveztem, hogy mostantól februárban zenélek, mert szólóest meg yolk, de nem lehet hanyagolni a tanulást, muszáj pl. törit csinálni. Feb. 15-ig kell leadni a jelentkezést, még nincs jelentkezési lapom, és még azt sem tudom, hogy a törim emelt lesz e vagy közép. Időszerű lenne pedig már.
Vicces. Vannak ilyen döntések az ember életében, amire azt gondolja, hogy úúristen, ez a legnagyobb döntés az életemben, ez kihatással lesz a jövőmre, jól/rosszul annak függvényében hogy döntök. Aztán némelyik tényleg az, némelyik meg nem.
Mondjuk az első ilyen az volt, hogy maradtam a waldorfban. A következő talán az, hogy 12-ben milyen nyelvet tanuljak. Nem is tudom miért gondolkoztam, evidensnek kellett volna lennie, hogy angol, és nem tanulok párhuzamosan két nyelvet.Aztán, hogy mi legyen a választott tantárgyam. Ennek is tök logikusnak kellett volna lennie, mégis szarakodtam rajta.
Most pedig itt van rögtön kettő: emelt töri, vagy közép? Logikus lenne az emelt, mert lényegében úgy van esélyem bekerülni a sulikba. Aztán BGF, vagy Kodolányi? Kodolányin sokkal jobb volt a nyílt nap, viszont BGF még mindig a legjobb turizmusos suli.
Persze egyik sem olyan, hogy soha többé nem lesz lehetőségem javítani, vagy váltani. Csak mégis...
Remélem, hogy megint a jó döntést fogom hozni, eddig sikerült.

Néha visszagondolok egy-egy beszólásomra vagy megnyilvánulásomra, és azon baszom fel magam, hogy hogy lehetett ekkora ökörséget mondani/csinálni. Ha más mondja/csinálja tuti kiröhögöm kb. vagy hülyének nézem.
Most épp egy ilyen incidens történt.

világjobbítók

Utálom ezt az érzést. Ki nem állhatom. Nagyon sokat készültünk az előadásra, időt, energiát nem spórolva, és nagyon jó lett. Imádtam. Mindkét előadás nagyon jó volt. Rá kellett jönnöm, hogy imádok előadni, a színpadon állni, vagy a függöny mögött, és hallgatni a többieket, várni, hogy belépjek. De most, vége van, pedig most lendültünk bele, most lett nagyon jó minden, összeszokott a társaság stb. stb... És ahelyett, hogy folytatnánk, abbahagyjuk. Élet értelménél is ez volt a rossz, csináltuk volna még tovább, vinni több helyre. De ez nem erről szól. És igazából lehet, hogy jobb is ez így, mert így egy különleges élményként marad meg, ami egyszer volt az életedben. De akkor is ott van az űr, nem találod a helyed. És ez pedig rossz.
Sokat adott ez a színdarab, többek között megismertem jobban az embereket. :) Köszönöm, hogy részt vehettem ebben, Tinnyén folytatjuk, már nagyon várom! :)

egész egyszerűen felbasz ez a kurva érettségi. ez egy rakás szar.

elhull a virág, elmúlik az élet

Gyönyörű Petőfi idézet. Hihetetlen milyen mély érzelmeket tudtak kifejezni ezek a költők.


Egy korszak fog lezárulni júniusban. Egy nagyon szép korszak. Az élet talán legszebb, legjobb időszaka, a kamaszkor. Azzal, hogy leérettségizünk, ennek vége lesz. "Érettek leszünk" De mire? Az egyetemre? Az életre? Kicsit úgy érzem, mintha kényszerítve lennénk a továbblépésre, ami egy idő után szükséges, de nem feltétlenül jó. Lehet beszélni itt egyetemi bulikról, meg erről meg arról, hogy hűdejó lesz hidd el. De nem lesz. Nem lesz olyan jó, mint amik ezek voltak. "Megerőszakol minket az élet". Nem akarjuk, ő mégis megteszi.
Vajon jó lesz a változás? Én általában nem szeretem.

Életünk virágának egy szép szirma fog lehullani. Amit elteszek majd egy jó nagy könyvbe, és ott őrzöm meg.

Peti

Én nem tudok olyan jó verseket írni mint a többiek. de kikívánkozott belőlem valami, valahogy le kellett írnom. vagy valami zenét kellene írni.
Ez az egész felfoghatatlan. Az eszem tudja, de a többi érzékszervem nem tudja felfogni. Ezt nem lehet. Remélem hallja, látja mit csinálunk, miket gondolunk róla, és hogy érte sírunk. És ahogy a rajzán állt a szöveg, őt mindenki szerette. Azt a zenét hallgatom, amit szeretett. Sok közös kedvencünk volt, Rammsteinen vele voltam, és Metallicán is végig, mert elszakadtunk Balázstól. MSN-en vele beszélgettem szinte a legtöbbet. Ha nem volt elérhető, akkor is ott volt, ha ráírtam rögtön visszaírt. Mindig küldte a vicceket, a vicces képeket, videókat, sokat nevettem. Mindig tudott valami olyat mondani, ami megnevettetett engem, és másokat is. Nagy ajándék ez. Tesó volt. De soha nem felejtjük el, mindig velünk lesz, a viccei, a tettei, a versei, amin/amiken a mai napig nevetek. Soha nem fogom elfelejteni az utolsó viccet, az utolsó este mondott.
Bárcsak otthon maradt volna. Bárcsak ne történt volna ez meg. De ő elvégezte a feladatát. A sajátunk még ránk vár. Ő most jó helyen van, és fent nevetteti a többieket, mert itt lent már minden viccet elmondott.

És akkor itt van a vers, ami nem egy jó vers. Én nem tudom metaforákban leírni amit gondolok. Soha nem szerettem verset írni, de most valahogy úgy éreztem, jó lenne.

A Te utad máshová vezet,
ki tudja, ilyenkor ki merre mehet
tovább, test nélkül, de egészként,
bárcsak ilyen lehetnék én is zenészként.

Dalt rólad írnék folyton,
mert bánatomat a zenébe fojtom,
hisz felfogni ezt nem lehet,
mikor az élet tovább nem mehet.

Bárcsak szoríthatnám kezem, izgulhatnék érted,
az élet értelmét Te már biztosan érted.
Mi még itt vagyunk sokáig,
vagy csak ideig-óráig,
és amikor eljön a végzet,
Te már tudni fogod, nekünk bevégzett.

Kórustábor, pakolások. szar kedv.

Túl vagyunk egy kórustáboron, amihez megmondom őszintén nem sok kedvem volt. De aztán nagyon nagyon jó volt, hihetetlen jól éreztem magam. Az éneklések gyorsan elmentek, a dalok nagyon jók voltak, bár azért volt egy-két nehéz, és a társaság is zseniális volt. A 3. nap volt a holtpont, délután nagyon fáradt voltam már, és épp egy nagyon nehéz dalt néztünk, és már nagyon elegem volt. De ezen kívül nem volt semmi. Vettünk remek házi pálinkát, rengeteg sört ittunk, ping-pongoztunk, kirándultunk és természetesen énekeltünk, zenéltünk, és úgy érzem, hogy elég jól összekovácsolódtunk. Elég jó lezárása volt a nyárnak. Meg kell említenem még a helyet, hiszen Béren voltunk, a Thurnay lakban, ami egy nagyon jó hely! Szeretek ott lenni. Facebookon egyébként remek képeket lehet találni.
Erre így előtte nem gondoltam, de most azt mondom, hogy a nyár egyik (ha nem a legjobb) eseménye volt ez, és nagyon szívesen maradtam volna még. Dani ma megmondta, ő tudta hogy ez lesz, és hogy hihetetlen volt hallgatni a nyavalygásunkat. Egyébként arra kell rájönnöm, meg ezzel apa is szembesített már, hogy azok a dolgok lesznek a legjobbak, amiket abszolút nem vártál, nem akartad csinálni, hát ezzel is így volt. De vége lett, mint ahogy a nyárnak is egy csapásra, mind naptárilag, mind pedig időjárásilag is, hiszen tombol az ősz. Ami egyébként szintén elég idegesítő tényező, hogy szeptember elsején ilyen undorítóan fos takony idő van.

Pakolgattunk a suliban is keményen, 3 napot voltam bent én személy szerint, és elég jól kipofoztuk az új helyünket, bár van még meló... Ma meg évnyitó volt. Jó volt azért bent lenni, jó társaság van a gimnáziumban. És az, hogy nem vártam ezt az évet, az azért van, mert lejöttünk fentről a többiek közül, a nyüzsgésből, és mert érettségi, és mert utolsó év. Amúgy meg jó bejárni. És tök rossz volt látni, hogy lefestették az utolsó vacsoránkat, és már nem a miénk az a terem, nem fogunk oda bejárni többet, nem lesznek rendesen órák, csak közösen az ásokkal.

És ami még inkább elkeserít jelen pillanatban, az a Peti, hogy semmi biztosat nem tudunk, mikor lesz és hogyan lesz. Most elvileg az állapota annyira stabil, hogy átszállítják a váci kórházba, ami valljuk be, nem egy túl jó hely. Remélem minél hamarabb felépül és eljön velünk Görögországba év végén.
És ehhez a hangulathoz jön még a Road Trippin a red hot chilitől, ami egy elbaszottjó szám, most nagyon passzol.
Ja, és a legjobbat még nem is mondtam: holnapra meg kell mondanom, hogy miből és hogyan érettségizek :D De még halvány lila fingom sincs. Remélem megálmodom, vagy ilyesmi.

Nézem, mikor írtam utoljára, augusztus 1. Azon a napon történt a baleset Petivel, aki azóta már hála istennek jobban van. Most nem fogom leírni mi történt vele, valszeg úgyis mindenki tudja már, aki meg nem, az kérdezze meg, járjon utána. Meg nem is akarom leírni. Mindannyiunkat sokkolt a dolog, és mindenki szorít érte, bejárunk hozzá stb. Most nem tudom hol tart a dolog, azt hiszem, hogy hamarosan felébresztik.Ezt most csak azért írtam, mert az előző bejegyzésem után történt nem sokkal a dolog.

Közben volt egy Fruzsi buli, ahol jól kiütöttem magam, majd jött az én bulim, ami szerintem ismét jól sikerült, remélem legalábbis. A többiek azt mondták, jól érezték magukat. :)

Aztán volt egy Kispál búcsúkoncert. Na ezt nem intézem el fél mondattal, nem lehet.
A zenekar is nagyon sokat készült rá, és én is, tanulgattam a szövegeket azoknak a nagyobb számoknak amiket még nem nagyon tudtam, hogy teli torokból tudjam ordibálni a koncerten, amikor utoljára hallom a számokat. Elég jó helyen voltunk, jobb oldalt elöl, aztán besodródtunk középre a pogóba. Az egészséges pogót szeretem, de amikor már nagyon durván lökdösődnek, azt nem, és mindig van egy-két idióta aki elveti a sulykot, nyilván most is. De mind1, arrébb jöttünk. A koncert szerintem zseniális volt, bár mások azt mondják, hogy nem volt jó. Nekem nagyon tetszett, jók voltak a számok, szerintem maga az "előadás" is jó volt, a színpadi elemek, stb. Volt azért egy-két szám, amit szívesen meghallgattam volna, de hát ez van. :) A végén az a konyhasarok, szerintem zseniális volt, a csillag vagy fecske, meg a hang és fény, nagyon nagyon jó volt. Aztán jött a kötelező Ha az életben, és akkor elszomorodtam, mert az a koncert végét jelentette, ami azt is jelentette egyben, hogy nem hallom már soha többet élőben a Zár az égboltot, ami pedig a kedvenc számom. Vége lett a Ha az életbennek, és akkor elkezdték játszani... És én megmondom férfiasan, elsírtam magam. Mert iszonyatosan szeretem azt a számot és iszonyatosan gyönyörű. Elképesztő volt, egy csodálatos szólóval. Még Lovasi is megemlítette, hogy mennyire jó volt.
Vége lett valaminek 23 év után, vége lett valaminek, ami meghatározó volt az életemben, még akkor is ha csak 4-5 éve követem őket és nem 23 éve. De hála istennek, ahogy Lovasi mondta: a számok megmaradnak. De nehéz a búcsú, és biztos vagyok benne, hogy nekik is. Sajnálom, hogy a kezdeti időszakban nem láthattam őket. Maradandót alkottak, amiből a mai fiatalok is merítenek, próbálják utánozni.
Következő nap leutaztam Balcsira, lent voltam 1 hetet. Jó volt pihenni azért, nem kellett sehova se szaladgálni. Nagyon kár, hogy nincsen az ismerősök között valakinek egy nyaralója, ahova le tudnánk menni többen, és lent lenni sokat-sokat. Hatalmas lenne.

Most pedig itthon vagyok, készülünk Yolkkal az új koncertekre, most épp Lőrinccel a bőgőnél, mert Dávid bevonult kiképzésre, festjük,pakoljuk az új termeinket, és szerdától vár ránk a kórustábor egészen vasárnapig. Aztán pedig elkezdődik az év, aminek a végén érettségizünk.

Még leírni is rossz, pláne gondolni rá. A választott tárgyam még fogalmam sincs, hogy mi legyen. Gondolkoztam a bioszon elsősorban, aztán az infó (itt még egy emelten is gondolkoztam, nem tudom mennyire elvetemült ötlet), és most a zene került fel a listára. A biosz azért lenne jó, mert Dani biztosan jól fel tudna készíteni, és azt mondják, hogy az könnyű. Az infó meg azért, mert az is könnyű(bár az emelt nem tudom milyen), és ha a jövőben esetleg valami olyan munkám lesz ahova kellhet, akkor meg jól jön. A zene meg azért lenne jó, mert hát zenélek, szeretek zenélni, és elméletben is kéne fejlődni nem keveset. 1 hét van hátra a kezdésig és nekem még fogalmam sincs. :) Valamiből kéne egy emelt is, kéne a plusz pont. De az emelt dolgok meg elég nehezek. Hihetetlen milyen problémás dolog ez az érettségi...

zajlik az élet.

Bő egy hónapja nem írtam megint, de nem sok időt töltök itthon, és akkor sem jut eszembe blogot írni. Kezdjük az elején.
Voltam VOLT fesztiválon, ami rendkívül jó volt, már nagyon szerettem volna elmenni egy fesztre, hiszen a 2008-as SZIN óta nem voltam sehol. Szóval nagyon jól sikerült, egyedül annyi volt a rossz, hogy a sátrunk napon volt végig, szóval reggel 7-kor úgy ébredtünk, hogy folyt rólunk a víz... Délelőtt kaja,pihi, szundi a parkban, délután/este, iszogatás(pl. házi bort :D),koncertek stb.
Aztán szeretett mentorunk, Vekerdy Dani házasságot kötött Béldi Melindával, ezúton gratulálok nekik még1x, meg az egész esküvőhöz is, hiszen a hajókázás fantasztikus volt. :)
Rögtön másnap utaztam el, hiszen felkértek csoportvezetőnek a BOTT-ba, ahova 2003 és 2006 között mint növendék jártam, most pedig a felnőttek közé kerültem. :) Rendkívül jól éreztem magam, nagyon szeretek ott fent lenni. Igaz lemaradtam egy (valószínűleg) fantasztikus kenutúráról, de azt hiszem, lesz még ilyenre alkalmam, szóval nem bánkódom.
Mindeközben, valami sutyerák köcsög társaság betört a zeneterembe és elvitte a keverőt, a mikrofonokat és az én kis erősítőmet is... Mondjuk rosszabbul is járhattunk volna, de azért ez így is elég kellemetlen. A gitáromat elhagytam, az erősítőmet ellopták, valaki nem akarja hogy gitározzak. De nem fogja elérni a célját, azt garantálhatom... :)
A nyáron nem sokat sikerült zenélni, mindenki erre van meg arra van, és eléggé hiányzik már az az igazság. Főleg most, hogy nézek yolk videókat, meg szólóest videókat is. De hamarosan újra ráállunk a zenélésre, lesznek új számok, koncertek, stb.

Zajlik amúgy az életem ezerrel, alig vagyok itthon, én is mindenfelé járok, és azt veszem észre, hogy már augusztus van, 1 hónap van már csak, ami szerencsére azért még elég sok idő. Bár mondjuk 2 hétre már van programom. :D De ez mindig így van, és szerintem így van jól.
Ja amúgy ha már leírtam, hogy nyelvvizsgáztam, akkor tartozom annak eredményével is: sikerült, átmentem hála istennek, pedig nagyon nem úgy éreztem, és voltak necces dolgok, szóval jogos volt az aggodalmam. De nem érdekel milyen az eredmény, lényeg hogy megvan. :)

A nyár hátralevő részére mindenkinek kellemes kikapcsolódást kívánok. :)

No, hát Metallica óta történt velem/velünk egy s más, csak annyira el voltam foglalva, hogy nem tudtam írni.

Az Élet értelme, "B" verzió

Egy hónapja volt. Tejóisten. Hát az az igazság, hogy én nem gondoltam, hogy ennek ekkora sikere lesz, de az lett. Mindenki mondta, hogy ú mennyire jó volt, meg hogy minden idők legjobb 12-es színdarabja, én/mi meg nem győztük megköszönni. Szerintem mindkét előadás nagyon jól sikerült, voltak benne olyan hibák, amik a próbán egyszer sem fordultak elő, de megoldottuk. Én ennyire színdarabot még soha nem élveztem, bár ehhez valószínűleg hozzátartozik az is, hogy nem volt még humoros előadás. Én már nagyon régóta szerettem volna egy ilyet. :) Sokat nevetett a közönség is - és hátul mi is - szóval tényleg nagyon élvezetes volt. Ja és többen mondták utána, hogy mindenképpen elő kell adnunk még valamikor. :) Ebből persze nem tudom mi lesz, mert a szólóest után is ez volt, aztán abból se lett semmi. De ki tudja, én nagyon örülnék neki, az biztos.

Olaszország

Hát azt hiszem ez mindannyiunknak egy leírhatatlan élmény volt. Teljes beszámolóval nem szolgálhatok, csak nagy vonalakban írom le, hogy mi is történt.


Salzburgban szálltunk meg először, egy Waldorf iskola tornatermében. Az iskola egyébként a Waldorfstraße 13. szám alatt volt. :) Az egész létesítmény akkora és olyan hihetetlen jó volt, hogy csakúgy sárgultunk az irigységtől.
Nagyjából egész idő alatt esett az eső, ugyanolyan idő volt, mint itthon, szóval túl sok mindent nem tudtunk csinálni, de azért felmentünk a várba, meg várost néztünk, bementünk a 12-esek zeneórájára, ahol Beethovenről tanultak és szimfóniákat hallgattak... Ez nem volt annyira izgalmas, még az ottani diákok is leszarták az órát, és mást csináltak. Aztán énekeltünk nekik egy El Grillót, amitől remélem leesett az álluk. Ők egyébként nem is szoktak énekelni zeneórákon- ez mondjuk szerintem furcsa, na mind1.
Esténként foci, meg röpi :)
Aztán Bolzanoba mentünk, ami Dél-Tirolban van, szóval általában majdnem mindenki németül beszélt, még az oktatás is németül volt a Waldorf suliban ahol megszálltunk. Ez egyébként nem volt túl "iskolás", pláne nem waldorfos, mivel egy emeletes épületben volt. :)
Itt már szerencsére nagyon jó idő volt. Salzburgban még úgy szálltunk fel a buszra, hogy szar idő, de aztán Bolzanoban mikor leszálltunk mellbe vágott a füllesztő meleg. Fújt a szél, de még az is meleg volt.
Innen a hegyekbe mentünk kirándulni, fürödtünk hegyi tavakban, várost néztünk stb. Búcsúzóul énekeltünk itt is a diákoknak. :D
Következő állomás Oriago, talán a legjobb az összes közül. Egy tanárképző kollégiumában szálltunk meg, ami nyáron hostelként üzemel, mondanom se kell, ez is waldorf. ;)
A szállás kifogástalan volt szerintem, nagy kert, este lehetett hangoskodni, stb. Innen mentünk a tengerhez, ami meglepően meleg volt szerencsére. Szeirntem legalább 23-24 fokos lehetett, ami azért egy tengernek szokatlan.
Nem messze volt Velence is, ahova 2 nap is bementünk. Hát ez a város egészen elképesztő. Nem tudom hosszútávon milyen lehet itt az élet, bár a turisták valószínűleg nem könnyítik meg. Engem biztos zavarna ha Veresen naponta több ezer ember menne végig és fényképezne mindent amit csak lát. :D Szóval ez egy csodálatos és nagyon egyedi város, rendkívül tetszett. És mivel a Sóhajok Hídját éppen felújították, ezért mindenképpen vissza kell menni, hogy lássam rendes állapotban. :)
Utolsó nap egy kempingben sátraztunk. Nem nagyon tetszett az ötlet, meg annyira jó volt a szállás az akadémián, hogy nem nagyon akartam eljönni, de ez a kemping ez hihetetlen jó volt. Hatalmas, tele bárral, meg étteremmel, meg mindennel ami kell, és egy csodálatos tengerpartja is volt, ami Velencére nézett rá. Egészen hihetetlen volt.

Azt hiszem ez mindannyiunknak egy óriási, hatalmas élmény volt, az eddigi legjobb osztálykirándulás, azt hiszem ezt bátran kijelenthetem. Nagyon nem akartam hazajönni, és nagyon nem találtam a helyem az első pár napban itthon. De hála istennek jött az érettségi és a nyelvvizsga, szal el tudtam magam foglalni...
Vége lett tehát ennek is, amit már nagyon régóta vártunk, és több éve gyűjtöttünk rá, de azt hiszem megérte a fáradozást, mert szenzációs volt. A 12. osztály utolsó nagy dobása, együtt. Remélem azért jövőre is lesznek még programok együtt, és nem csak készülődni fogunk arra a szaros érettségire... :P
Ahogy hallottam, maradt még egy kis osztálypénz, amihez ha még gyűjtünk illetve befizetünk, akkor jövőre Görögországba megyünk. Már most várom. :)

Érettségi, meg egyéb

Miután hazajöttem készülődhettem az angol érettségire, meg nyelvvizsgára. Az érettségi elég jól sikerült, 94%. A nyelvvizsgát meg még nem tudom, 3 hét múlva lesz eredmény, mer kiküldik Londonba és ott javítják... Szerintem a szóbeli az meg lesz, de az írásbeli felől vannak kétségeim, az mondjuk 80% hogy nem sikerült. Meglátjuk, ameddig nincs eredmény nem foglalkozom vele...

Mert most végre pihenés van és szórakozás, bulik, koncertek, stb. Ez a 2010-es év elég hajtós volt eddig, kezdve a szólóesttel, a diplomamunkával(ezek párhuzamosan), aztán pedig a színdarab, érettségi, nyelvvizsga. Nem beszélve persze a Yolk-ról, amivel folyamatosan próbálunk és koncertezünk szerencsére.
Mikor még a szólóestre készültünk, és nagyban csináltuk a diplomamunkát, úgy tűnt, hogy túlvállaltam magam, sok lesz a dolog egyszerre. De "kilábaltam" a szólóest is jól sikerült, és én úgy éreztem, hogy a diplomamunka is. A színdarab közös munka, közös fáradozás volt, aztán pedig érettségi. Ezek mind-mind jól sikerültek szerencsére, nem vállaltam túl magam, sikerült jól teljesíteni minden fronton. Mondjuk a nyelvvizsgát még nem tudom. De majd az is kiderül.

Most pedig NYÁÁÁÁÁR! Amit mondjuk nem vártam, mert nem akartam, hogy vége legyen az évnek, de azt hiszem mindenkinek kijár a pihenés. Épp az elmúlt órákban vettem egy VOLT jegyet, szóval lesz idén fesztivál is, megyek BOTT-ba csoportvezetőnek, remélem lesz evezés, és még a VB is itt van. Szóval jó kis nyárnak nézünk elébe. :)

Isten szereti a Metallicát. ÉS MI IS!!!!!!!!!!ö

Azt hiszem én is tartozom egy élménybeszámolóval. De nem olyannal mint az a szarrágó index, vagy a quart. Azokon jól felidegesítettem magam. Hogy lehet ilyeneket írni. Ezt már sok embernek mondtam, de ide is leírom. Az ilyen emberek akik ilyeneket írnak, azok már eleve úgy mennek ki a koncertre, hogy "én ezt nem is fogom élvezni, '88 óta nem adtak ki normális albumot, az új számok szarok, a koncert sem lesz már olyan jó, mert öregek" stb. Ezek írnak ilyeneket. Mert én akárkivel beszéltem azt mondta hogy nagyon jó volt. Mert az volt. KIBASZOTTJÓ VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Iszonyatosan szerencsésnek mondhatom magam. Itt járt Magyarországon a Rolling Stones, az AC/DC és a Metallica. 3 nagyon nagy kedvenc. És én mindegyiken kint lehettem.
Amúgy a koncert alatt is szerencsénk volt. Amíg várakoztunk, és a koncert alatt nagyon jó idő volt. Pedig már mióta esik ez a rohadt eső. De megkegyelmezett nekünk. Isten szereti a Metallicát, és szereti a magyarokat is. :D Köszi! :D
Szóval iszonyatosan jó volt. Élőben hallani olyan számokat, mint a One meg a Nothing Else Matters... Elképesztő volt... Persze volt még Master of Puppets, Fade to Black(jézsuom...), For Whom the Bell Tolls stb stb... Meg volt természetesen sok idióta a közönségben is, dehát ezek ilyenkor elkerülhetetlenek sajnos. Hozzá tartozik a koncertekhez. Amúgy az nagyon tetszett, hogy nem mentek le a színpadról rögtön a koncert végén, hanem még kb 10 percig kint voltak, pengetőket,dobverőket dobáltak, megköszönték stb,stb. Legközelebb (ha lesz legközelebb) mindenképpen kiemelt állót akarok venni. :D
Aztán a koncert után felmentünk Ákoshoz, rendeltünk arab pizzát. :D :D Meg beszélgettünk, hallgattunk egy kis Metallicát. Az is jó volt, jól éreztem magam. Az egész este nagyon jó volt. Remélem láthatom még őket valamikor élőben.
És végül itt a számok listája amit játszottak:

Creeping Death
For Whom The Bell Tolls
Through The Never
Harvester Of Sorrow
Fade To Black
That Was Just Your Life
The End Of The Line
The Day That Never Comes
Sad But True
Cyanide
One
Master Of Puppets
Blackened
Nothing Else Matters
Enter Sandman

- - - - - - - -

Helpless
Motorbreath
Seek and Destroy

Találtam a dokumentumok között egy írást, amit a saját szólóestünk után írtam, ezt most közzé is tenném. :)

Szólóest 2009

Úgy gondolom, ez az est sokunknak – köztük nekem is – egy életre szóló élmény volt, ezért döntöttem úgy, hogy írok egy visszatekintést az egész projektről, amíg frissek az élmények. Mivel nem emlékszem mindenre pontosan, ezért talán kimaradnak dolgok, vagy másképp írom le őket. Tehát a teljesség igénye nélkül olvassátok visszaemlékezésemet az én szemszögemből. 

A történet ott kezdődik, hogy 10. osztályban kimentünk Bécsbe, és az ottani waldorf hasonló projectjében vettünk részt, 4 közös számban. Azt hiszem már ez is egy nagy élmény volt, hogy egy külföldi iskolával dolgoztunk.
Talán már ott Bécsben eldőlt, hogy mi is ezt fogjuk csinálni jövőre, de ezt csak a következő év első zeneóráján tudtuk meg, mikor Balázs bácsi bejelentette. Ez akkor eléggé megosztotta az osztályt. Voltak, akik már azt tervezték, milyen szám(okat) fognak előadni, volt, aki egyáltalán nem is akart semmit.

Elkezdődött tehát a számok válogatása, szépen bővült a lista, egyre több volt az ötlet. Az őszi szünet végéig kaptunk határidőt, hogy mindenki válassza ki a számát. Ez természetesen nem történt meg, és talán a végleges lista december környékére alakult ki.
Eddig mindenki otthon, vagy a korrepetitoroknál gyakorolta a számát, zeneórákon a közös dalokat gyakoroltuk. Aztán januárban megkezdődtek a pénteki próbák a zenekarral, akár este 8-ig is bent maradtunk a suliban.
Időközben bekapcsolódott a munkába Eszter is, aki a színpadi dolgokat rendezte.
Az idő egyre fogyott, és mindenki úgy gondolta, hogy a rendelkezésünkre álló idő kevés lesz arra, hogy jól felkészüljünk, begyakoroljuk a számokat és minden mást. Elérkezett az utolsó hét, minden nap próba a művelődési házban, immár hangmérnökkel, és kierősítve. De talán itt sem tudtunk eleget próbálni, mert volt, hogy idő előtt el kellett jönnünk.
Közeledett a péntek: előadás Püspökszilágyon. Csütörtökön nem is volt a zenekarral próba, ekkor Eszterrel dolgoztunk és tökéletesítettük a színpadi megjelenést, átvezető dolgokat. Pénteken próbáltunk még egyet a művházban, aztán átmentünk szilágyra, ahol még meg kellett ismerkednünk a színpaddal. Itt is próbáltunk egy kicsit, aztán jöhetett az előadás. Kisebb nagyobb hibákkal, de sikeresen előadtuk a kis közönség előtt, egyszóval főpróbának tökéletes volt a két nagy előadás előtt.
Elérkezett a vasárnap. A közönség hatalmas volt, még életemben nem láttam ekkora tömeget a művházban, a terem tömve emberekkel, és a folyosón is álltak, mert nem fértek be a terembe. Az előadásnak hatalmas sikere volt, mindenki fogadta a gratulációkat.
Hétfőn délelőtt egy rövidített változatot adunk elő a sulinak, kedvcsinálónak. Az esti előadás sokkal jobban sikerült, mint a vasárnapi. A tömeg nem volt akkora, mint előző nap, de ez talán betudható annak, hogy hét közben kevesebben tudtak eljönni. No de azért még így is teltház volt, a székek elfogytak, szép számmal láthattunk álló embereket ismét.

És a szólóest, ami, sok és fárasztó próbával készült el, hirtelen új értelmet nyert. Hiszen amire szeptember óta folyamatosan készültünk, egyszerűen vége lett. Sokaknak hiányozni kezdett és volt, aki szomorú lett.
Talán pár embernek a zene mostantól mást fog jelenteni, mint eddig. Biztos vagyok benne, hogy gyerekeinknek, unokáinknak is mesélni fogunk erről, mert ez akkora élmény volt. Abban is biztos vagyok, hogyha nem waldorf iskolába járok (és itt most jöhetne az, hogyha nem Dani a mentorunk, nem Balázs bácsi a zenetanárunk, és nem találunk ilyen fantasztikus zenekart, és nem ilyen összetartó az osztály) akkor valószínűleg soha nem veszek részt egy ilyen munkában. És mennyivel szegényebb lennék, ha nem vettem volna részt
benne.
Ez igazi csapatmunka volt. Ismét kiemelhetnék embereket, akik nélkül nem jöhetett volna létre a dolog, de itt mindenkinek ugyanakkora szerepe volt. Lehetne tehát egy köszönetnyilvánítást írni, de nem lehetne mindenkit megemlíteni. Köszönöm tehát mindenkinek. Így a legegyszerűbb.

Előadásunkon felbuzdulva az alsóbb osztályok is lázban égnek, van, aki már tudja, hogy mit fog énekelni. Ki tudja, lehet hogy (ismét) úttörő módjára hagyományt teremtettünk? Meglátjuk.

És most már látjuk. Igen, hagyományt teremtettünk. :)

Ismét egy zene ihlette a bejegyzésemet. Talán valamelyik vb vagy eb vagy nem is tudom minek a zenéje volt, de mind1.
Azt hiszem ha meg lettek volna a képességeim hozzá, biztosan valamilyen sportot választottam volna hivatásként. Szerintem nincs annál jobb dolog, mint mikor elsőnek haladsz át a célvonalon valamiben, vagy a te góloddal nyer a csapat. Legszebb öröm a sportöröm, szokták mondani. Szerintem ez tényleg így van. Elképesztő lehet 80.000 ember előtt focizni: a jó megmozdulásokat megtapsolják, a góloknál felrobbannak. Mindenki ismer és (jó esetben) mindenki szeret is, vagy legalábbis sokan. Oké, hogy az egész életüket erre teszik fel, (és akár a gyerekkoruk is rámehet), de hát mindenben így kell tenni, különben semmit nem érünk el... Akkor nem lennének ilyen problémák, hogy mi az istent csináljak, milyen egyetemre menjek. :D Van egy dolog az életemben, amit imádok csinálni és kész. Erről szól az életem.
Ezek persze csak ábrándozások... nagyon keveseknek sikerül eljutni a csúcsra azok közül akik elindulnak egy ilyen úton. De azért érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna mondjuk, ha a focit hamarabb kezdem el csinálni, vagy a kajakot, vízilabdát nem hagyom abba a hülye edző miatt. Ki tudja, talán ha valamelyik nagyobb klubba sikerült volna járni, akár el is érhettem volna valamit. De ilyenkor már késő ezen filózni. Maradt az egyetem/főiskola aztán valami hülye munka. :D



Ez volt az a szám egyébként. :)

Ismét eseménydús hétvégén vagyunk túl. Pénteken a ballagáson zenéltünk, egy dalt az iskolazenekarral, egyet pedig az osztályból páran, Balázs dalát csináltuk meg. :) Szerintem egészen jól sikerült, és a visszhangok is jók voltak szerencsére. Köszi Balázs ezt a dalt. Ismét úttörők voltunk egyébként, még soha senki nem írt dalt a ballagó osztálynak, örülök hogy ezek mi lehettünk. A negyedikesek odamentek állítólag a harmadikosokhoz, hogy 'aztán szép dalt írjatok majd nekünk!' :) lefektettünk valamit. És úgy érzem lesz folytatása. Ha nem is minden alkalommal, de lesz. Ha pedig nem, akkor úgy vonulunk be a történelemkönyvekbe, hogy az egyetlen osztály aki zenét írt a ballagóknak(a Fóti Waldorfban :D).
Aztán este kórus fellépés volt Hidegkúton. csak 10 percet énekeltünk, de az elég jól sikerült. Csodálkoztam, hogy mekkora nagy tapsot kaptunk. :) Aztán szombaton délelőtt befejezték a rasztámat (éljen!), majd este jött a népség, hogy bulizzunk egy nagyot. Még nem volt nálam ilyen buli, egy kicsit izgultam is, hogy jól sikerüljön. Féltem hogy talán túl sok embert hívtam, de abszolút nem volt probléma, és én eléggé jól éreztem magam. Eltekintve mondjuk egy bizonyos kulcsos incidenstől, ami még mindig rejtély és valószínűleg az is marad.
Páran fiúk itt voltak még 2-ig, rendeltünk pizzát, elvoltunk. Tök jó volt. Ilyenkor mindig úgy bennem van, hogy így kéne élni együtt és ilyen dolgokat csinálni. Vagy a legjobb lenne ha lenne egy nyaralónk a Balatonon ahová akármeddig lemehetünk nyaranta. Húdejó lenne... Miután elmentek kicsi üresség lett bennem. El bírtam volna viselni ezt még egy darabig. :) Remélem nyáron lesznek majd ilyen dolgok.

Az angol érettségi viszont egyre jobban közeleg. Ha ezt az írást befejeztem, azt hiszem nekiülök gyakorolni. Muszáj. Pedig olyan jó lett volna ma elmenni quimby-re. Ingyenes... De mondjuk elég fáradt is vagyok, meg Attilát is felköszöntjük, csütörtökön volt 11 éves. :) Sebaj. Lesz még quimby koncert.