3 éve nem írtam. Talán mert nem volt miről. Talán mert nem találtam fontosnak, hogy megírjam. Vagy valami más miatt, nem tudom, pedig szerettem írni. De igazából úgyis csak magamnak írok. A 3 évvel ezelőtti bejegyzést a vizsgákkal kezdtem, most ez is egy vizsgáról fog szólni. Leállamvizsgáztam ugyanis.

 

Az államvizsga ijesztően hangzik. Az évek során láttam az iskolában az elegáns hallgatókat vizsgaidőszakban, akikről lehetett tudni, hogy államvizsgára várnak, akkor persze megfordul az ember fejében, hogy "fhú baszki, de durva lehet, nem lennék a helyükben, de egyszer ez is eljön majd nekem". Aztán egyre közelebb kerültem hozzá. A kitűzött célokat szép lassan megvalósítottam, szakmai gyakorlat pipa, szakdolgozat pipa, ráadásul 5-ös. 

Azt itt azért hadd említsem meg, hogy előzetesen azt gondoltam, hogy ez a szakdolgozat nagyjából mindenkinek 4-es 5-ös lesz, mert azt mondták, hogy a konzulensek addig nem hagynak békén minket, ameddig jó nem lesz, szóval rossz jegyet nem fognak adni rá. Ennek fejében nem is nagyon tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy az én dolgozatomat szétdícsérték, valamiért azt hittem, hogy kb. mindenkiét dicsérik. Aztán elhangzottak olyanok, hogy az enyém a legjobb a konzulens hallgatói között, akkor azért elgondolkodtam, de aztán továbbléptem. Végül hallottam, hogy az emberek 3-asokat, 4-eseket is kapnak, én pedig 5-ös a konzulens és 5-ös az opponens részéről is. Ezek után kicsit felértékeltem az én dolgozatomat, és büszke vagyok rá, hogy sikerült így megírnom, és hát végül is 1 hónapon keresztül folyamatosan írtam. 

Aztán a szakmai gyakorlat és a szakdolgozat után nekem is eljött az államvizsga ideje, amitől a legjobban tartottam az összes iskolai feladat közül. A szakdoga után mindenképpen szükségem volt kis pihire, ez végül 3 hét lett, karácsonnyal és szilveszterrel együtt, aztán 3 teljes hetem volt felkészülni az államvizsgára, és ezt a 3 hetet teljesen a tanulásra szántam. Nem mondom, hogy minden pillanata 100%-ban hasznos volt, mert persze voltak percek, órák, mikor ott volt előttem a tanulnivaló, de én helyette a facebookon lógtam, vagy éppen a meccset néztem, de összességében abban a 3 hétben Helgán kívül nem nagyon fordítottam másra az időmet, mint a tanulásra és sok programról mondtam le miatta. 

A felkészülés nem ment teljesen simán. Mielőtt nekiálltam volna tanulni, azt hittem, hogy vannak rendesen kidolgozott tételeim, de amiket kaptam, azok régiek voltak, és azokat még át kellett dolgozni. Mivel ezt előre nem tudtam, ezt a 3 hét elején kezdtem el. Azt hittem, hogy át tudom dolgozni az összeset, de rájöttem, hogy erre nem lesz időm, szóval egy részét csak átolvasni tudtam például, szóval ezeknél teljes megtanulásról szó sem volt. Eleve 26 tételről beszélünk, és esélytelen volt mindent megtanulni, ez szerintem képtelenség, arra próbáltam rámenni, hogy mindenről tudjak valamennyit beszélni, és akkor olyan nagyon nagy bajom nem lehet.  

Sokat szenvedtem persze, elegem volt már nagyon, utáltam az egészet, rosszabb sokkal, mint a szakdoga volt, bár azt sem szerettem azért írni annyira. Aztán szépen lassan eltelt az a 3 hét amit rászántam, én meg nem értettem, hogy mivel sikerült ezt az időt így elbasznom, és hogy miért nem készültem fel jobban.

Természetesen nem készültem fel 100%-osan, nem tudtam volna mindent elmondani mindenről, de valamennyit tudtam volna beszélni mindenről. Arra számítottam, hogy a konzulensem, Katona, jófej lesz. 

A vizsga reggelén apa vitt be, én elmondhatatlanul ideges voltam, mikor kiszálltam az autóból kb. majdnem elsírtam magam az idegességtől, aztán mikor találkoztam a többiekkel, már jobb lett. A vizsgán az elsők között kerültem sorra, jó tételt húztam, beszerzés és raktározás témakör, 5 oldalt jegyzeteltem róla, amit mind el tudtam volna mondani. A szempontok közül sokat átugrottak, de egyébként tudtam mindent. Két dologba kérdeztek bele: mik azok a termékek, amiknél meg van határozva, hogy kitől lehet beszerezni, és mi az a NÉBIH. Az elsőre a válasz a jövedéki termékek, szóval alkohol, a második pedig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági hivatal. A jövedéki termékeket egyáltalán nem tudtam a NÉBIH-et pedig elkezdtem mondani, de a felénél megakadtam, mert tudtam, hogy nem simán nemzeti élelmiszerbiztonsági hivatal, hanem valami cifrább fasság. Szóval annyit mondtam, hogy Nemzeti Élelmiszer... majd ők befejezték helyettem: ..."biztonsági hivatal". Közben tudtam, hogy nem az, azért nem mondtam végig. Na mind1, ezeket nem tudtam, egyébként minden mást igen, és úgy ültem végig a nap hátralevő részét, hogy jól feleltem, és Füge is ezt mondta, 4-esre, 5-ösre számítottam. Aztán az eredményhirdetésnél mondják a nevem, 3-as szóbeli 5-ös szakdoga védés. Mondom az hogy lehet. Utána odamentem hozzájuk, és kiderült, hogy az a két kérdés, a jövedéki termékek és a NÉBIH az ő szemükben annyira súlyos, hogy 2 jegyet rontott a szóbeli feleletemen. Mindeközben mások 4-est kaptak úgy, hogy semmit nem tudtak a tételből. Kérdéseimre olyanokat feleltek, hogy nem lenne etikus egymáshoz hasonlítani a hallgatók feleletét, mindenkit a saját felelete alapján ítélnek meg, és ezek eleve felfele kerekített jegyek. Ezt az a buzi Hámori mondta, akit szó nélkül ott is hagytam, annyira felkúrt ezzel a fassággal. A vizsgaelnök meg azt mondta, hogy ő is itt vizsgázott, és nem 5-ösre, és hogy ez motiváljon engem, ne keseredjek el. Köszi szépen. Közben meg mások 4-est kapnak a nálam rosszabb feleletre... Az egyik legjobb felelet volt az enyém, és nem csak szerintem kellett volna 5-öst kapnom, mégis az enyém lett az egyik legrosszabb felelet. Ez életem legigazságtalanabb 3-asa. Mert ha olyan tételt húztam volna, amit egyáltalán nem tudok, akkor oké, de így... Borzasztó igazságtalan, és dühítő. De elvileg sehol nem fogják nézni és kérdezni, hogy hányas lett az államvizsgám, szóval elvileg csak annyi a lényeg, hogy megvan. És végülis megvan, ennek lehet örülni. Csak az én maximalizmusommal mondjuk nem túl egyszerű elfogadni azt, hogy hármast kaptam, közben sokkal jobbat érdemeltem. 

Most pedig jön majd a német szakmai államvizsga, ha az megvan, meg lesz a diplomám is. Hogy utána mi lesz? Azt még nem tudom.