minden.

Fishing On Orfű

Idén több ok miatt tudtunk elmenni VOLT fesztiválra, amit egyébként nagyon sajnálok. Vagy mégsem? Az idei a 20. VOLT fesztivál, azt vártam, hogy majd durrantanak valami nagy előadókkal, és nagy buli lesz. Hát nem így lett. Vagyis nekem nem jönnek be a nemzetközi előadók akiket hívtak, a magyarokat meg bármelyik másik fesztiválon meg tudom hallgatni.
Szóval úgy döntöttünk, hogy Orfűre megyünk: olcsó, jó helyen van, és ahogy említettem, minden magyar előadó ott van. Nem is bántuk meg, nagyon jól éreztük magunkat, talán csak egyetlen kifogásolni való dolog volt, mégpedig az, hogy rövid volt, mindössze 3 napos, szívesen maradtunk volna még. De egyébként kulturált, minőségi, és családias volt abszolút. Szerintem utolsó napon, mikor telt ház volt, olyan 4-6 ezer ember lehetett bent kb. Szóval nem volt tömegnyomor sem.
De azért még mindig szívesen mennék VOLT-ra, hiszen annak nagyon jó hangulata van. De idén ez kimarad, remélem jövőre ismét fasza előadók lesznek.

Balázs Bácsi Búcsúztatója

Amint megjöttem Orfűről, már rohantam is Fótra, hiszen imádott zenetanárunkat, Balázs Bácsit búcsúztatta az iskola. Egy gyors próbát követően, melyen összeraktuk a még nem összerakott dolgokat, már kezdődött is a produkció, amihez hihetetlen körülményeket kaptunk. Rendes, épített színpad, kiváló hangosítással, szakemberekkel. Minden adott volt egy szép és jó produkcióhoz :)

Mi, 14/B-sek kezdtük a műsort, és 7 számmal rukkoltunk elő a korábbi évekből, amiket még BB tanított nekünk. Szerintem nem gondolta volna, hogy ezekre a dalokra emlékszünk még, úgyhogy remélem nagy meglepetést okoztunk neki. Szerintem jól sikerült a műsor, többen is dicsértek minket.
Viszont egy kicsit hiányérzetem volt valamiért ezzel kapcsolatban, mintha nem lenne lezárva ez az egész. Valahogy olyan gyorsan, hirtelen ment le, és szívesen dolgoztam még volna rajta. De hát ez van. Örülök, hogy egyáltalán sikerült ennyi embert összeszedni az osztályból, akik beállnak és segítenek a zenélésben :)

Aztán jöttek még mókás tanárok állóképei, spontán 11-es szólóest kivonat, Szegő Dávid és Molnár Bence-féle improvizáció, ElevenSzülők, és végül, de nem utolsó sorban az AdHock együttes, amire lassan fogadásokat lehetne kötni, hogy milyen felállásban lép fel a következő koncerten. :) Ebben én is részt vettem, úgyhogy erről egy-két gondolat: először azt akartam írni, hogy olyan a koncert, mint amilyenek a próbák voltak, de ez esetben a Yolkkal több szenzációs koncertet kellett volna adnunk egy-egy kurvajó próba, próbasorozat után. No, ez nem volt mindig így.
Most viszont így volt, amilyen kesze-kusza volt az oda vezető út (vagyis a próbák), olyan volt a koncert is. Ennek több oka is van, most nem részletezném, de mindenesetre kicsit szét voltunk esve, és azt a 3 számot szerény véleményem szerint elő lehetett volna adni jobban is. Viszont az, ahogy BB beszállt a Come Togetherbe, az szerintem szenzációs volt: mi reggae verzióban adtuk elő a dalt, ő pedig tökéletesen tudott alkalmazkodni hozzánk, tökéletesen eljátszotta a dalt.

Itt is volt némi hiányérzetem: az előzetes tervekben az szerepelt, hogy ide minden zenész feljön majd, aki az est folyamán fellépett, vagy aki akar, és több hangszerrel is színesítik a dalt. Ez nem történt meg, és ennek az oka szerintem a nem megfelelő kommunikációban keresendő, mert szerintem nem lett volna olyan nagyon nagy dolog felmenni a színpadra és kórusban énekelni, hogy COME TOGETHER!!!! Na mind1. A maratoni hosszúságú este végül befejeződött, Balázs bácsit azontúl, hogy megleptük (talán egy kicsit meghatottuk), le is fárasztottuk egyben, de azt hiszem, hogy szép és méltó búcsúja volt azok után, amennyit adott az iskolának. És bár valószínűleg nem fogja olvasni, de azért ezúton is kívánok neki sok sikert, és minden jót a következő időszakára az életében.