Ez volt így nagyjából a reakcióm 2 nappal ezelőtt, reggel, miközben egy ismerőssel folytattam beszélgetést. Régen nem találkoztunk, és hát szóba jött, hogy ki mit csinál, mit dolgozik, mit tanul, szal a szokásos. Elmesélte, hogy vagyonőrként dolgozik a KIKA áruházban, óránként 450 ft-os bérezéssel, jobb hónapjaiban nagyon ritkán keres 140.000 e ft-ot. Mindeközben sokszor kint áll a hidegben, albérletben lakik, ahol ugye kell fizetnie még a rezsit + lakbért és alig marad valami amit el tudnának költeni. És akkor elgondolkodtam, hogy nekem még mennyire kurvajó dolgom van. Főiskolán tanulok, és ahogy levettem, ő kb a földhöz verné a seggét ha oda járhatna. Szóval egy kicsit átgondoltam a dolgokat, és megjelent bennem egy kisebb fajta elhatározás-féle, hogy igenis el kell végezni ezt a kurva iskolát. Lehet hogy telített a szakma, meg sok ember van, de talán a kereslet is nagy. Nekem nem lesz ilyen munkám, hogy így szenvedjek és csak panaszkodni tudjak, mint az a srác.
Ezzel az elhatározással érkeztem meg az iskolába hétfőn reggel, de hát sajnos az első óra rögtön olyan kurva unalmas volt, hogy majdnem meghaltam. De azt hiszem, nem ártana majd többet tanulni.
Egyébként ismét járok edzeni úgy tűnik. 2 hete is volta, múlt héten betegeskedtem, és ma is voltam. Előző edzésen jól ment a játék, most kevésbé... Dehát mit várok igazából, 1 éve nem edzettem, 3-4 hónapja nem volt egy normális foci sehol sem. De majd belejövök remélhetőleg. Jól esik mozogni egyébként, a kondim meg egy rakat szar, szóval nem is baj, hogy mozgok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése