koncert

Talán az egyik - ha nem a legjobb - Yolk koncertnek lehettek szem és fültanúi azok, akik eljöttek meghallgatni minket szombaton, a Fóti Waldorf Iskola adventi bazárjába, és ezt most azt hiszem nyugodtan mondhatom. Én mindenképpen így érzem. Nagyon sokat készültünk rá, nagyon lelkesek voltunk, és nagyon jó lett a végeredmény. Igaz akusztikus koncert volt, és nem volt annyira pörgős, mint szokott, de sok sajátot játszottunk, sok új elemet vittünk bele a dologba. elég ha csak megemlítem a 7. osztály közreműködését a Mária altatójában... Ahh, már vagy 5x meghallgattam egymás után. Nagyon jóóóó.

Ez egy olyan nagy munka volt, amilyeneket osztállyal csináltunk anno, csak most megcsináltuk magunknak. És ezt is legalább annyira élveztem, mint azokat.

A visszajelzések alapján is jól sikerült a koncert, a legtöbb ember oda-vissza volt. Nekem meg azóta csak a koncert jár kb a fejemben, szívesen megcsinálnám még1x. De ha belegondolunk jó, hogy így nem lesz még egy koncert ebben a formában, ezekkel a dalokkal. Ez egy este volt, ami egy hatalmas élmény volt. Olyasmi mint a szólóest, vagy egy színdarab. Szívesen csinálná még az ember sokáig, mert imádja szereti. De ha sokáig csinálod, elmúlik a varázsa. Erre most úgy fogunk emlékezni, hogy csodálatos volt (nekünk mindenképpen), és egyszeri volt. Ebben a formában legalábbis. Én egyébként nem vetném el azt az ötletet, hogy később a Mária altatóját előadjuk valamelyik koncerten, akár bazáron, hóünnepen, akárhol. Meglátjuk. :)

Elgondolkoztam amúgy azon, hogy ez a Yolk dolog vajon mennyire olyan, mint egy szólóest. Elsősorban mondjuk a saját dalokra gondolok. Ha elvinnénk egy teljesen ismeretlen környezetbe, akkor hogy fogadnák.
Mert a szólóest az egy olyan dolog, hogy az az ismerősöknek érdekes. A családtagok, barátok, ismerősök azt látják, hogy te mennyi munkát raksz bele, és kiállsz a színpadra, nem pedig azt, hogy hogyan énekelsz. Énekelhetsz hamisan is, de kiálltál és egy nagy feladatot teljesítettél. Tavaly elvittük a szólóestet másik waldorfba, és nem volt valami jó a fogadtatás, kigúnyolták az énekeseket. Mert igen, vannak hamisan éneklő emberek. De ebben nem ez a lényeg.

Vajon egy Yolk-nál mi a helyzet? Vajon a saját számainkat csak az ismerőseink értékelik, szeretik? Milyen lenne a fogadtatás máshol? Barátaink előtt imádunk játszani, a legjobb dolog, jól érezzük magunkat. A továbblépésnél fog kiderülni, hogy ennél a rétegnél maradunk, vagy esetleg tovább tudunk lépni. És ez a továbblépés egy demó elkészítése lenne, és nagyon meg kéne már csinálni.
Igazából az eddigiek alapján nem tartok attól, hogy csak az ismerősök szeretnének minket, mert Dunakeszin egy koncert után azt mondta egy ember, hogy "istenek vagytok", illetve a bazári koncert után érdeklődött valaki a CD-nk után, amit szívesen megvenne. Istenek azért nem vagyunk, de lelkesek azok nagyon. :) És teljes szívünket beleadjuk a zenébe. A CD (inkább egy demó) pedig szerintem egyre közelebb van, egyre aktuálisabb lesz... Csak egy kicsit elbizonytalanodtam. De hát egyféleképpen lehet ezt kideríteni: játszani sokat, sok helyen, sok ember előtt. Aztán megjön a gyümölcse a dolognak. Legfeljebb pálinkát főzünk belőle...