világjobbítók

Utálom ezt az érzést. Ki nem állhatom. Nagyon sokat készültünk az előadásra, időt, energiát nem spórolva, és nagyon jó lett. Imádtam. Mindkét előadás nagyon jó volt. Rá kellett jönnöm, hogy imádok előadni, a színpadon állni, vagy a függöny mögött, és hallgatni a többieket, várni, hogy belépjek. De most, vége van, pedig most lendültünk bele, most lett nagyon jó minden, összeszokott a társaság stb. stb... És ahelyett, hogy folytatnánk, abbahagyjuk. Élet értelménél is ez volt a rossz, csináltuk volna még tovább, vinni több helyre. De ez nem erről szól. És igazából lehet, hogy jobb is ez így, mert így egy különleges élményként marad meg, ami egyszer volt az életedben. De akkor is ott van az űr, nem találod a helyed. És ez pedig rossz.
Sokat adott ez a színdarab, többek között megismertem jobban az embereket. :) Köszönöm, hogy részt vehettem ebben, Tinnyén folytatjuk, már nagyon várom! :)