aztakurva.

Ez volt így nagyjából a reakcióm 2 nappal ezelőtt, reggel, miközben egy ismerőssel folytattam beszélgetést. Régen nem találkoztunk, és hát szóba jött, hogy ki mit csinál, mit dolgozik, mit tanul, szal a szokásos. Elmesélte, hogy vagyonőrként dolgozik a KIKA áruházban, óránként 450 ft-os bérezéssel, jobb hónapjaiban nagyon ritkán keres 140.000 e ft-ot. Mindeközben sokszor kint áll a hidegben, albérletben lakik, ahol ugye kell fizetnie még a rezsit + lakbért és alig marad valami amit el tudnának költeni. És akkor elgondolkodtam, hogy nekem még mennyire kurvajó dolgom van. Főiskolán tanulok, és ahogy levettem, ő kb a földhöz verné a seggét ha oda járhatna. Szóval egy kicsit átgondoltam a dolgokat, és megjelent bennem egy kisebb fajta elhatározás-féle, hogy igenis el kell végezni ezt a kurva iskolát. Lehet hogy telített a szakma, meg sok ember van, de talán a kereslet is nagy. Nekem nem lesz ilyen munkám, hogy így szenvedjek és csak panaszkodni tudjak, mint az a srác.

Ezzel az elhatározással érkeztem meg az iskolába hétfőn reggel, de hát sajnos az első óra rögtön olyan kurva unalmas volt, hogy majdnem meghaltam. De azt hiszem, nem ártana majd többet tanulni.


Egyébként ismét járok edzeni úgy tűnik. 2 hete is volta, múlt héten betegeskedtem, és ma is voltam. Előző edzésen jól ment a játék, most kevésbé... Dehát mit várok igazából, 1 éve nem edzettem, 3-4 hónapja nem volt egy normális foci sehol sem. De majd belejövök remélhetőleg. Jól esik mozogni egyébként, a kondim meg egy rakat szar, szóval nem is baj, hogy mozgok...

Egyébként a vizsgákat kivégeztem mind, a matek is sikerült. 3-asra! :) Ennek kifejezetten örültem, nem volt teljesen hiába a 2 nap folyamatos matek. Aztán élveztem a vizsgaidőszak után nyakamba szakadt szabadidőt... Iszogattam, zenélgettem, iszogattam, ide-oda járkáltam, zenélgettem. És zenélgetek folyamatosan, hiszen a szólóest egyre közeledik. Jó kis szólóest lesz ez nagyon. Jók a dalok, jók az énekesek, szóval fasza lesz. És valszeg az utolsó lesz, szóval méltó lesz utolsónak. De még szólóest előtt most pénteken a diákfarsangon játszunk, aztán pedig szombaton a solymári felnőtt farsangon! És kapunk kaját, piát, alvóhelyet és pénzt is. Nagyonjóó, várom már. És nagyonjó dalokkal készülünk...

Aztán ha vége a szólóestnek, jöhet a yolk-szülinap és a stúdió következő felvonása. Jajj, hát a legjobbat nem is meséltem el, STÚDIÓÓÓ. A péntek délutáni kezdés után egészen hajnalig dolgoztunk, meglehetősen fárasztó meló volt, és csak 1 számot tudtunk felvenni, a Yolköszöntőt. Az még nincs kész teljesen, némi utómunkák még hiányoznak, de idővel kész lesz az is. :) ez van jelenleg. Holnap kurva főiskola. Rohadtul nincsen kedvem hozzá... Olyan jó volt ez a szünet így. Most megint a sok hülye órára bejárni... Valahogy ki kell bírni nyárig...

Megbuktam. Megbuktam mint zenész, megbuktam mint waldorfos. Megbuktam zenészként, mert nem vagyok elég kreatív. Hiába tudom a skálákat, képtelen vagyok használni őket rendesen, mert ötlettelen, unalmas az összes szóló amit játszom. És ez nem lesz jobb, mert a skálákat tudom. Ezáltal, hogy kreativitás hiányában megbuktam mint zenész, megbuktam, mint waldorfos is. Hiába mondják, hogy a waldorfosok kreatívak, ez rám úgy tűnik nem igaz, és ez most, hogy kikerültem a waldorfból ez kitűnik. Az a sok jó vicces, ötletes dolog nem rajtam múlott amiket csináltunk. Kész, ez van pont.
Nehéz elfogadni, hogy nem vagyok elég jó abban, amit a legjobban szeretek csinálni, ami örömet okoz.