Peti

Én nem tudok olyan jó verseket írni mint a többiek. de kikívánkozott belőlem valami, valahogy le kellett írnom. vagy valami zenét kellene írni.
Ez az egész felfoghatatlan. Az eszem tudja, de a többi érzékszervem nem tudja felfogni. Ezt nem lehet. Remélem hallja, látja mit csinálunk, miket gondolunk róla, és hogy érte sírunk. És ahogy a rajzán állt a szöveg, őt mindenki szerette. Azt a zenét hallgatom, amit szeretett. Sok közös kedvencünk volt, Rammsteinen vele voltam, és Metallicán is végig, mert elszakadtunk Balázstól. MSN-en vele beszélgettem szinte a legtöbbet. Ha nem volt elérhető, akkor is ott volt, ha ráírtam rögtön visszaírt. Mindig küldte a vicceket, a vicces képeket, videókat, sokat nevettem. Mindig tudott valami olyat mondani, ami megnevettetett engem, és másokat is. Nagy ajándék ez. Tesó volt. De soha nem felejtjük el, mindig velünk lesz, a viccei, a tettei, a versei, amin/amiken a mai napig nevetek. Soha nem fogom elfelejteni az utolsó viccet, az utolsó este mondott.
Bárcsak otthon maradt volna. Bárcsak ne történt volna ez meg. De ő elvégezte a feladatát. A sajátunk még ránk vár. Ő most jó helyen van, és fent nevetteti a többieket, mert itt lent már minden viccet elmondott.

És akkor itt van a vers, ami nem egy jó vers. Én nem tudom metaforákban leírni amit gondolok. Soha nem szerettem verset írni, de most valahogy úgy éreztem, jó lenne.

A Te utad máshová vezet,
ki tudja, ilyenkor ki merre mehet
tovább, test nélkül, de egészként,
bárcsak ilyen lehetnék én is zenészként.

Dalt rólad írnék folyton,
mert bánatomat a zenébe fojtom,
hisz felfogni ezt nem lehet,
mikor az élet tovább nem mehet.

Bárcsak szoríthatnám kezem, izgulhatnék érted,
az élet értelmét Te már biztosan érted.
Mi még itt vagyunk sokáig,
vagy csak ideig-óráig,
és amikor eljön a végzet,
Te már tudni fogod, nekünk bevégzett.