a diplomamunkák után...

Ezen is túl vagyunk... Tényleg hihetetlen. Fura kettősség van bennem: egyfelől jó, hogy vége van, mert már nagyon fáradtak voltunk szerintem mindannyian. Ugyanakkor egy furcsa üresség is van most bennem. Nem kell többet dolgozni rajta, készülni rá stb. Ami az elmúlt fél évben a mindennapok részévé vált, annak most vége. Talán a legnagyobb próbatétel volt ez ebben az évben és mi túl vagyunk rajta, megcsináltuk. És megint csak tudatosodott bennem az, hogy mennyi idő van hátra. Én nem tudom, hogy más osztályokban, más iskolákban hogy van ez a dolog, de én nem várom azt, hogy vége legyen a sulinak. Nem tudom milyen lesz, hogy nem kell minden nap bemenni és nem fogok minden nap találkozni azokkal, akikkel 13 évig igen. Nyilván lesz egyetem, meg el fogom foglalni magam, meg új közösség és össze fogunk még járni, de akkor is. Talán ezért jó a waldorf. Ha egy osztály egybe marad, akkor a 13 év végére összekovácsolódnak teljesen(ehhez nyújt segítséget ugye egy szólóest, egy cd felvétel, vagy egy színdarab, stb. :) ), jobban szerintem mint mondjuk egy másik iskolában, ahol mondjuk csak 4 évig. Bár soha nem jártam másik iskolába, szóval nem tudhatom biztosan. De ezt gondolom.
Megtehettem volna, hogy átmegyek másik iskolába, mert jelentkeztem valahova 8. végén, fel is vettek. De én mégsem akartam elmenni, nem tudtam elszakadni az osztálytól. És mennyire jó döntés volt... Szólóestek, cd, zenekar, kurvajó osztálykirándulások és még sorolhatnám.
Az előadásomról meg csak annyit, hogy szerintem azon kívül, hogy fel alá járkáltam én nem éreztem hibát, mármint úgy sikerültek a dolgok ahogy elterveztem. Akik látták majd értékelik, hogy milyen volt.
Az valószínűleg nagyon zavaró volt, hogy járkáltam, de nem tudtam egy helyben maradni. Nem tudom miért, pedig nem is izgultam. A számok egyébként hamarosan fel lesznek töltve, meg lehet majd hallgatni őket. Most egyenlőre pihenek, pihenünk, átbeszéljük az előadásokat, aztán jöhet a színdarab majd valamikor :)