ismét versek

Találtam még verseket, jobbakat, rosszabbakat egyaránt. De megosztom őket.

Szürkeállomány-kreálmány

Hol van az akit várok?
minden este, mikor a facebookon kóválygok
őt várom,
de nem jöhet el mert ő nincs.

Csak egy álom egyelőre, amit egy finom meleg ágyban álmodok
ahol nincsenek gonoszok.
csak jó, szürkeállományom kreálmánya,
melyet véletlenszerűen rendez alany-állítmányba

Talján álom

Egy kép van a fejemben
Tisztán, és élénken.
Egy osztály fáradtan, másnaposan és barnán,
Alaposan megnéztek mindent mi talján.

Gyakran fenekére néztek az üvegnek,
De mit számított, szabadnak születtek.
És ki is használták ezt a két hetet,
Fürdés, röpi, mindent amit csak lehetett.

De a kép egyre halványul.
Egy rész leszakad belőle,
És kezem riadtan utánanyúl,
De oly gyorsan esik le,

Hogy nem tudom elérni,
hanem inkább csak remélni,
Hogy ott lent jó helye van.


Utóbbit olaszországi kirándulásunk után írtam.


Egyébként megkezdődött a vizsgaidőszak, 2 vizsgán túl vagyok. Az első a 'bevezetés a turizmusba' volt, ez kettesre sikeredett némi segédanyag jelentős használata után, a matekon pedig megbuktam. 50 pont kellett volna, csak 31 lett. Jelzésértékű kell, hogy legyen az, hogy 75-ből 45 ember megbukott. Több mint a fele.

Ezután nyugisabb napok következtek, és azt kell, hogy mondjam, nagyon kellett ez már. Nem volt se rohanás, se semmi, itthon voltam, nyugi volt.

27-én kórus születésnap volt, naggyon jól éreztem magam, elég jó kis buli kerekedett Hidegkúton azt kell, hogy mondjam. Kórusról haza, este Vácra, hiszen kezdődött a TÉT (Téli Tábor, a BOTT-nak a téli megfelelője. :) ). Nem volt kedvem menni, de ez valahogy mindig így van kicsit, aztán meg mindig nagyon jól érzem magam. Szeretem a sok kis hülyét, meg persze a felnőtt társaság is jó. :) Már várom a nyarat, hiszen újra BOTT, az az igazi azért. Táborréten, melegben, 2 hétig. Ez a két éjszaka ez így rövid volt.
Érdekes egyébként, hogy mindenki mennyire szanaszét van a világban mindenfelé év közben, aztán ilyenkor összegyűlünk táborozni egyet. Van mi összetartsa a társaságot. :) Ismét elmondhatom, hogy örülök, hogy tagja lehetek ennek a társaságnak, és megtiszteltetésnek veszem, hogy csoportvezető lehetek!

Tegnap volt egy szolid kis buli, ma pedig ugye szilveszter. Nagy kavarás volt, sokáig nem tudtam, hogy hova menjek, de végül úgy döntöttem, hogy Vácra megyek. Elvileg sokan leszünk kis helyen, de ha jó emberek vagyunk, ezzel talán nem lesz probléma. ;)


Ezennel befejezem idei utolsó bejegyzésemet, és kívánok mindenkinek (és magamnak is) egy boldogabb, még jobb évet, ami lehetőleg sikerekben is gazdag lesz. :)


BUÉK!

frissülés

Láttam, hogy micsoda újítások vannak a blognál, micsoda lehetőségek, szóval kiaknáztam ezeket, és kicsit átalakítottam a kinézetet. Ezt a könyvtáras hátteret választottam, hiszen így olyan, mintha minden bejegyzés egy-egy könyv lenne, ami egy képzeletbeli könyvespolcra kerül. :)

Rendkívül felbosszant a tanulás. Főleg a matek tanulása, amivel nehezebb szinteken mindig hadilábon álltam. Nem véletlenül nem emelt matekoztam én gimiben. Ez azért volt, mert nem vagyok jó matekból. Ehhez képest, most legszívesebben szétütnék valamit, mert kötelező tantárgy, 2 ZH van belőle + vizsga, ami csütörtökön lesz, és lövésem sincs, hogy lesz meg az az 50 pont, ami kell. Ráadásul egy jó kis buli is ráment, amikből pedig nem bővelkedünk manapság... Ja és a munkáról nem is beszéltem, amit lemondtam a vizsga. 800 ft/óra lett volna, kocsival ajándékszállítás. És ne legyek ideges...

A két ünnep között valószínűleg lesz TÉT (Téli Tábor, a madarász tábor téli verziója), és én pedig egy előadást fogok tartani a srácoknak a waldorfról, élményeimről, tapasztalataimról. Szükség volt előadókra, mondom én erről szívesen beszélek, hiszen számos nagyszerű élmény fűződik hozzá, átadom őket. :)

Előző bejegyzésemben említettem, hogy egyre aktuálisabb egy demó elkészítése. Nos, ez mára annyira aktuálissá vált, hogy már az időpontja is megvan: január 20, péntek. Sejj de nagyon várom már, milyen jó lesz.

Ez a bejegyzés eddig eléggé szerteágazó, most ismét egy új témát vetek fel: régen, mikor kisebb voltam, sokat hímeztem. Keresztszemes hímzéseket csináltam, ajándékba készítettem őket pl. karácsonykor. Aztán később már nem csináltam, "kinőttem belőle". Most karácsonykor gondolkoztam, hogy milyen ajándékot adjak valakinek, ami személyes, és én is benne vagyok, nem csak egy megvett ajándék. Ezért döntöttem a hímzés mellett, amit el is kezdtem pár napja, és hát ez is olyan mint a biciklizés, nem felejti el az ember. Szóval haladok szépen, és amint kész lesz bekereteztetem, és megkapja az illető, remélem örülni fog neki. :)

Ennyit mára, azt hiszem elmegyek aludni.

koncert

Talán az egyik - ha nem a legjobb - Yolk koncertnek lehettek szem és fültanúi azok, akik eljöttek meghallgatni minket szombaton, a Fóti Waldorf Iskola adventi bazárjába, és ezt most azt hiszem nyugodtan mondhatom. Én mindenképpen így érzem. Nagyon sokat készültünk rá, nagyon lelkesek voltunk, és nagyon jó lett a végeredmény. Igaz akusztikus koncert volt, és nem volt annyira pörgős, mint szokott, de sok sajátot játszottunk, sok új elemet vittünk bele a dologba. elég ha csak megemlítem a 7. osztály közreműködését a Mária altatójában... Ahh, már vagy 5x meghallgattam egymás után. Nagyon jóóóó.

Ez egy olyan nagy munka volt, amilyeneket osztállyal csináltunk anno, csak most megcsináltuk magunknak. És ezt is legalább annyira élveztem, mint azokat.

A visszajelzések alapján is jól sikerült a koncert, a legtöbb ember oda-vissza volt. Nekem meg azóta csak a koncert jár kb a fejemben, szívesen megcsinálnám még1x. De ha belegondolunk jó, hogy így nem lesz még egy koncert ebben a formában, ezekkel a dalokkal. Ez egy este volt, ami egy hatalmas élmény volt. Olyasmi mint a szólóest, vagy egy színdarab. Szívesen csinálná még az ember sokáig, mert imádja szereti. De ha sokáig csinálod, elmúlik a varázsa. Erre most úgy fogunk emlékezni, hogy csodálatos volt (nekünk mindenképpen), és egyszeri volt. Ebben a formában legalábbis. Én egyébként nem vetném el azt az ötletet, hogy később a Mária altatóját előadjuk valamelyik koncerten, akár bazáron, hóünnepen, akárhol. Meglátjuk. :)

Elgondolkoztam amúgy azon, hogy ez a Yolk dolog vajon mennyire olyan, mint egy szólóest. Elsősorban mondjuk a saját dalokra gondolok. Ha elvinnénk egy teljesen ismeretlen környezetbe, akkor hogy fogadnák.
Mert a szólóest az egy olyan dolog, hogy az az ismerősöknek érdekes. A családtagok, barátok, ismerősök azt látják, hogy te mennyi munkát raksz bele, és kiállsz a színpadra, nem pedig azt, hogy hogyan énekelsz. Énekelhetsz hamisan is, de kiálltál és egy nagy feladatot teljesítettél. Tavaly elvittük a szólóestet másik waldorfba, és nem volt valami jó a fogadtatás, kigúnyolták az énekeseket. Mert igen, vannak hamisan éneklő emberek. De ebben nem ez a lényeg.

Vajon egy Yolk-nál mi a helyzet? Vajon a saját számainkat csak az ismerőseink értékelik, szeretik? Milyen lenne a fogadtatás máshol? Barátaink előtt imádunk játszani, a legjobb dolog, jól érezzük magunkat. A továbblépésnél fog kiderülni, hogy ennél a rétegnél maradunk, vagy esetleg tovább tudunk lépni. És ez a továbblépés egy demó elkészítése lenne, és nagyon meg kéne már csinálni.
Igazából az eddigiek alapján nem tartok attól, hogy csak az ismerősök szeretnének minket, mert Dunakeszin egy koncert után azt mondta egy ember, hogy "istenek vagytok", illetve a bazári koncert után érdeklődött valaki a CD-nk után, amit szívesen megvenne. Istenek azért nem vagyunk, de lelkesek azok nagyon. :) És teljes szívünket beleadjuk a zenébe. A CD (inkább egy demó) pedig szerintem egyre közelebb van, egyre aktuálisabb lesz... Csak egy kicsit elbizonytalanodtam. De hát egyféleképpen lehet ezt kideríteni: játszani sokat, sok helyen, sok ember előtt. Aztán megjön a gyümölcse a dolognak. Legfeljebb pálinkát főzünk belőle...

versek.

Találtam egy-két verset egy füzetemben, megosztom magammal (meg akik néha ide tévednek :) )

Balázsovits János Sportcsarnok:

Mit vétett szegény ember, hogy ilyen nevet adtak neki szülei?
Más ilyenre gondolni sem mer, de legalább nem nehéz becézni:
Spori, sportcsari és még fokozhatnám,
De hamar beletörne a bicskám.

Ha majd felnőtt lesz, utána szólnak: Sportcsarnok Úr!
De a kiáltás után nem marad más, csak űr,
Melyet e furcsa név teremtett,
Igazán kitalálhattak volna neki egyebet.

B sirató

A gyermekváros kivirul,
Szememből a könnycsepp legurul.
Vége van 13 évnek,
Vége van 13 bének.

Az ének hangosan szólt végig,
hangunk felvitt az égig,
örömöt hirdetve,
bánatot nem ismerve.

Busz-baj

A hólyagom szívesen kiürülne,
de ennek a buszsofőr nem örülne,
ugyanis Erdőkertes felé tartok,
de félúton Veresnél leszállok.